Így született a magassarkú cipő
A nőiességet talán leginkább szimbolizáló kiegészítő napjainkban a magassarkú cipő. A női hódítás, dominancia vagy akár a finom törékenység kifejezője is lehet, függően az öltözéktől és az alkalomtól, amelyen viseljük. Egy biztos: minden nőnek ott lapul legalább egy pár a szekrényében, ám lássuk, hogyan került oda.
Visszatekintés
A magasított lábbeli első megjelenése az ókori görög időkre datálható, amikor Aphroditét, a szerelem és szépség istennőjét több alkalommal is magas cipősarokkal ábrázolták, kifejezve ezzel isteni mivoltát. Ám az egyszerű halandónak egészen a középkorig kellett várnia, hogy személyesen is találkozhasson a ma már ikonikusnak számító darabbal.
Praktikus kiegészítő
XIV. Lajos, a Napkirály a kurtizánok lábáról leste el a viseletet, amit aztán előszeretettel használt termete megnövelésére. Ezt a módszert vette át több nemesember is és magasított sarkú cipőket kezdtek hordani, hiszen az ilyen lábbelikben robusztusabbnak, férfiasabbnak tűntek. Érdekes, hogy a nők körében is hasonló okokból terjedt el ez a kiegészítő. Az 1630-as években a hölgyek férfiassá akarták tenni külsejüket, pipáztak és férfias ruhákban jártak, így többek között magassarkú cipőkben. Hiúsági okok mellett azonban gyakorlati hasznuk is volt. A XVI. század tavaszán még nem volt megoldott a köztisztaság biztosítása, és minden szennyet az utcára ürítettek, ennek következtében rövid idő alatt a magasított sarkú cipő viselése a nemesemberek között mindennapossá vált, hogy az utca szennye felé emelje őket.