Megrázó fotókon a nők megdöbbentő sorsa

Párizs után rögvest Budapesten tekinthetik meg a női sorsokról szóló fotókiállítást, melyet 2013. március 8. – május 5-ig élvezhetik a Mai Manó Házban. Relevánsan nőnapra időzítették a dokumentarista alkotások láthatóságát, mely hangsúlyozza a nők helyzetét a világban.

Társadalmi felelősségvállalás, mint motiváció
A magazin megalakulása óta missziójuknak tekintik a nők sorsát, szüntelen gyűjti a különféle kultúrákban élő nők történeteit, ismertetik ezek hatását, betekintést nyerhetünk normáik révén kialakult körülményeikbe. Először hirdette meg nemzetközi fotópályázatát a Marie Claire 2012-ben 34 nemzetközi kiadásának támogatásával (beleértendő Magyarország is, ahol is 2007 óta van jelen a magazin), mely provokatív egyúttal innovatív témamegjelöléssel várta a megmérettetésre jelentkezőket. Pályázók száma meghaladta a 300-at - köztük jó néhány magyar művészt is fellelhettünk, értesülésem szerint a magyarok igencsak erősek a szociofotókban, nem hiába hát, hogy magyar Marie Claire képviselettel is találkozhattunk a zsűritagoknál -, közülük került ki a 10 legjobb, akik dokumentációját végül megtekinthetünk. A győztes, Jackie Dewe Mathews perspektívájához is ily módon hozzáférhetünk.

Megörökített sorsok - origóban A nő
A kiállítás elképesztő sorsokat, már-már megrendítő állapotokat mutat meg, érzelmi hullámokat megidézve ezzel. Mondhatni nyersen elénk tárják, mi is zajlik valójában a világban, egyes nők min mennek keresztül, ami gyakorta elképzelhetetlen bizonyos (akár nekünk magyaroknak is) társadalom számára, akad olyan evidencia, amit ezek a fotók felülírnak, arra kell döbbennünk, hogy relatív ez a fogalom, egyes kultúrákban, a világ különböző pontjain eltérő definíciót társíthatunk hozzá, hovatovább, a normáink devianciának minősülnek. Szerepek, melyeket nők töltenek be, a mi nézőpontunk szerint érthetetlen mód. Helyszínek, melyek kultúrájáról úgy tartjuk, virágzik, azonban a sorsok egészen más megvilágításba helyezi e tényt. Természetesen képtelenség objektíven szemlélni, hiszen mint írtam, erőteljesen hat az érzelmeinkre, mindazonáltal mérvadó a sztereotípia, hiszen amit mi természetesnek vagy épp természetellenesnek tartunk, arra a fotók cáfolatot adnak, értetlenkedést kiváltva ezzel, hiszen más aspektushoz, ideológiához szoktunk. Tehát társadalmilag érzékeny témát feszeget ez a kiállítás, nőként végképp megdöbbentő volt, ahogyan megkíséreltem átélni, megérteni, miképp is élhetnek ezek a nők ilyen miliőben, egyes esetekben rabokként, reménytelen helyzetben. Az elkötelezett fotógráfusok jóvoltából azonban a szörnyű vizuális élmény mellett, amelyet az empátiánk is fokoz, megláthatjuk a pozitivitást, a körülményekhez alkalmazkodott nők nem aposztataként, reményteli, jövőképpel rendelkező hölgyeket ábrázol.

Felfoghatatlan, hogy miképp tudták félretenni szociális érzékenységük a nevezők és átadni magukat a tényfeltárásnak - mely tárgyilagosságot kíván, hogy bevonjanak bennünket a lehangoló sorsokba. Maga ez is elgondolkodtatott, nemhogy a szerencsétlen sorsú nők bizakodása a kilátástalanság közepette. Nos lássuk, mivel is provokálnak, sokkolnak (mert relatíve eféle hatást gyakorolnak ránk) a kiállítást szervezők, valamint a szenvedést prezentálók.

Jackie Dewe Mathews – Csempészek (2010-2011)
Rögvest a győztes munkásságát mutatták meg nekünk, ami így első olvasatra talán különösnek tűnhet; miért a nyertessel kezdik, miért nem fokozzák az amúgy is érezhető drámai hatást azzal, hogy váratnak vele? Azon egyszerű oknál fogva, hogy magába foglalja voltaképp a kiállítás lényegét, míg a többi életkép egy-egy esetet ragad ki adott társadalom kontextusából, addig ennél a fotósorozatnál állapotok rengetegét tárják elénk. A Londonban született fotográfus, aki ezt megelőzően filozófiai tudását gyarapította – tanúsítványa erre diplomája – rettentő intenzitással ismertette az általa választott nehéz sorsú nőket.

Szinopszis
Fókuszában a külföldön (Brazíliában) drogkereskedelem miatt bebörtönzött nőket mutatja meg. Önmagában bűnnek tituláljuk, számos országban szankciót von maga után ez a fajta tevékenység. Csakhogy nem szimpla bűnözésről van szó és ennek elkövetői sem tisztátalan lelkek; családanyák, nagymamák, feleségek, tisztességes nők azok, akik a bűnbirodalomba tévelyedtek, kényszer, illetőleg ámítás okán. Vagyis kijelenthetjük, nem kapzsi, olcsó, telhetetlen nők szegtek törvényt, mindössze áldozatokról van szó, akik a megélhetésük érdekében (hovatovább, családjuk jólétéért vállaltak ekkora kockázatot) cselekedtek. Azonban azzal, hogy ebbe belefolytak, nagy veszélynek tették ki magukat, azt a bizonyos „balhét” nekik kellett elvinniük, ami esetükben (ahogy a fentiekben is leírtam, több esetben anyákról van szó, akik valakiért felelnek) merész, hisz bebörtönzésükkel elszakítják családjuktól, megvonva őket az anyai szeretettől, illetőleg a csekély keresettől is. Képi világát tekintve is visszaadta az állapotot, nyomasztó kontrasztok, sötét színek, megtört arcok, akikre a világ terhe nehezedik tudván, nem csupán renoméjukat rombolták, de családjuk is magukra maradt. Láthatunk továbbá egy nagymama – unoka párost, akik együtt keveredtek ebbe bele, tehát családon belül nem egy-egy tag érintett. Szomorú volt látni. Mindemellett egy portugál lány engedett bebocsátást sorsába, akit csőbe húztak; biztosították arról, hogy minden rendben lesz. Nem így történt.

Anahit Hayrapetyan – Marie (2011-2012)
A nyertessel ellentétben ő (az örmény származású, eredetileg informatikusnak tanuló, költőként is elismert fotósújságíró) egyéni sorsot helyezett a középpontba, nevezetesen Marie-t, aki egy olyan családanya, aki ezzel egyetemben családfenntartó is, rendkívül nagy lelkierővel, azonban az erkölcsi értékek – melyek a családja iránti elkötelezettségéből fakad, elhatározások mellett nincstelen, illegálisan élnek egy volt munkásszálóban, egy Jereván szovjet kori épületének szobájában hét testvérével, két gyermekével, szüleivel, nagymamájával. Különbözik továbbá attól is a többitől, hogy a mostoha körülmények mellett nem hitehagyott, nagyon is bízik a jövőben. Ez látszik is a színezetén, alapvetően erőteljes színekkel engedi láttatni a család életét. Másképp nem is lehetett, mert a hölgy arca a megpróbáltatások ellenére kisimult, nyugodt.

Szinopszis
Az ENSZ „Fiatalok veszélyben” elnevezésű projektjének egy része ez a történet, ebbe tekinthettünk bele, miképp is zajlik.

Oldalak

Fashion&Beauty
Jennifer Lopez egy igazi divatikon, és a tökéletesen összeválogatott szettjeiben mindig ragyog.
Egészség
Bár mindannyian tudjuk, hogy a gyümölcsök nagyon egészségesek, valójában több tévhit kering a fogyasztásukkal kapcsolatban, mint gondolnád.
Lifestyle
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a rántott camembert az az étel, amit kivétel nélkül mindenki szívesen fogyaszt – elkészíteni azonban már jóval kevesebben szeretik, hiszen igencsak macerás folyamat...