Király Viktor: "Merni kell nagyot álmodni!"
Ezen a héten Király Viktorral beszélgettünk, aki 10 hónapos kutyáját, Zarát, a mopszot is magával hozta az interjúra. Elmondta, hogy miért választotta pont ezt a kutyafajtát, de sok másról is mesélt: új videójáról, testvéreiről, megszállott rajongókról, és arról, vajon indul-e jövőre is az Eurovíziós Dalfesztivál elődöntőjében.
Jelenleg min dolgozol?
Az elmúlt egy évemet zeneileg elég kreatív időszaknak nevezhetjük. Ki akarom használni a lehetőségeket és a tehetségemet, és magamnak írok zenét, így viszont lassabban haladok az albumommal. Egy lemezen akár négyen-öten is dolgozhatnak, sőt, Amerikában egy híresebb csapatnál még sokkal többen. Én azonban úgy döntöttem, hogy egyedül dolgozom rajta, ennek egyik példája a legújabb klipem, az Over, ami teljesen az én művem. A módszerem az, hogy szép lassan, dalonként dolgozom. Ha összejön tíz jó dal, azt kiadom egy albumnak.
Mesélj kicsit az új klipről, az Over-ről! Hogy született meg a videó?
A klipkészítés nagyon szubjektív dolog. Lehet, hogy megvan egy elképzelés a fejedben arról, hogy mit szeretnél, de ez nem feltétlenül egyezik a rendező elképzelésével, előfordul, hogy ütköznek a vélemények. Az Over esetében szerencsére nem ez volt a helyzet: Tóth Gergővel dolgozunk együtt, és kettőnk alapkoncepciója teljesen megegyezett. Mindketten olyan videót akartunk forgatni, hogy azt még véletlenül se lehessen sablon klipnek nevezni. A dal egy szakításról szól, de mikor írtam, úgy éreztem, hogy itt sokkal mélyebb témáról van szó. Írás közben belegondoltam, hogy milyen is az, mikor véget ér valami. Ez bármi lehet, vége lehet egy családnak, egy kapcsolatnak, egy életstílusnak. Persze mivel a popszakmában vagyunk, hozzá kellett azért kötni egy kapcsolathoz, de ennek ellenére nem akartam, hogy unalmas és sablonos legyen, egy olyan tucat videó, amiben szakítok valakivel. Ezért összedugtuk a fejünket Tóth Gergővel, és azt találtuk ki, hogy a klipben egyáltalán ne legyenek jelenetek. Ő úgy fogalmazott, hogy egy érzésháború dúljon bennem: egyszer boldog vagyok, egyszer szomorú, és nem tudok a munkámmal foglalkozni. Sokszor megállok a klipben, ez azt akarja reprezentálni, hogy éppen egy klipforgatáson dolgozom, de képtelen vagyok rá, hogy megcsináljam, mert máshol jár az eszem. Nagyjából ez próbáltuk átadni a klippel. A színvilág volt az egyetlen, amiben nem annyira egyezett a véleményünk, de ettől függetlenül szerintem nagyon jól sikerült a videó!
Mi történik olyankor, ha ütköznek a vélemények? Ragaszkodsz a saját elképzelésedhez, vagy hallgatsz a rendezőre?
Tóth Gergőre mindig hallgatok, hiszen nagyon profi kliprendező, aki olyan videókat tudhat a háta mögött, mint Caramel Lélekdonorja. Fölösleges volna harcolni vele az elképzeléseket illetően.
Milyen együtt dolgozni a testvéreddel, Lindával?
Borzasztóan egyszerű vele dolgozni. Mikor saját zenéről van szó, akkor ugyanolyan, mint én, nagyon határozott, nem enged semmiből. Viszont mikor együtt dolgozunk, akkor furcsamód mindig hallgat a véleményemre. Nem szól bele, hanem elfogadja, amit mondok. A Move faster-nél például csak utólag hívtam őt, hogy vegyen részt ebben a dalban, mert úgy éreztem, hogy hiányzik belőle egy női hang, ráadásul a szövege is passzol ahhoz, hogy testvérek adják elő. Vagy ott van az Untried című dal, ahol pont fordított volt a felállás: ott én kerültem oda utólag a testvérem mellé, és figyeltem az ő véleményére. Szerencsére könnyen tudunk együtt dolgozni.
És mi a helyzet a magánéletben? Ott is jól kijöttök egymással, nem szoktatok veszekedni?
Nem, az csak régen, gyerekkorunkban volt jellemző, de szerintem minden gyerek ilyen. Kisebb korunkban sokat veszekedtünk vele is, meg az ikertestvéremmel is, de ma már érettebbek vagyunk, felnőttünk, és egyáltalán nem veszekszünk. És hozzátenném, bár lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem óriási megtiszteltetés a testvéremnek zenét írni, hiszen Linda rengeteg nagynevű zeneszerzővel dolgozott már együtt, Grammy-díjasokkal, Amerikától Londonig. Most pedig engem kér meg, hogy írjak neki dalokat.
Tizenhat éves voltál, mikor New Yorkból Magyarországra költöztetek a családoddal. Nehéz volt az átállás?
Nekem és az ikertestvéremnek könnyebb volt, mint Lindának. Bennel nagyon szociális emberek vagyunk, nem okozott semmi problémát az ideköltözés, ami egyébként nem választás kérdése volt, muszáj volt. Amíg Amerikában éltünk, akkor is sokat jártunk ide nyaralni, sok embert megismertünk, barátokat szereztünk. Az az igazság, hogy mikor Magyarországra költöztünk, nem úgy terveztük, hogy ez örökre szól, egy évről volt szó, amíg az anyukánk meggyógyul. Ezért úgy fogtuk fel, mint egy hosszú nyaralást, Balatonozást, szórakozást. Ezért teljesen egyszerű volt, egy kicsit egyszerűbb, mint Lindának. Ő addigra már kezdett zeneileg sokat elérni Amerikában, ezért sokkal nehezebb volt számára mindezt feladni és ideköltözni.
Mi az, ami hiányzik New Yorkból, és mi az, amit viszont Budapestben szeretsz jobban?
Nemrég gondolkodtam el ezen, mert sokan kérdezik tőlem, hogy mi a különbség Magyarország és Amerika között. Én úgy gondolom, és ez egész Európára érvényes, hogy az itteniek sokkal lassabban és sokkal lazábban élnek. Mondjuk én New York-i vagyok, ahol tényleg minden fel van gyorsulva. Mindenesetre azt érzem, hogy az európai mentalitás alapvetően nyugisabb, az emberek úgy vannak vele, hogy ráérnek másnap elintézni a dolgaikat. New Yorkban ilyen nincs, ott mindent azonnal, abban a pillanatban akarnak megcsinálni. Szerintem ez az alapvető különbség, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik is jobb volna a másiknál. Én szeretem mindkettőt, Magyarországon is nagyon szeretek élni, még ha ezt sokan furcsállják is. Itt érek el sikereket, és ez remélhetőleg a jövőben is így lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy külföldön nem akarok próbálkozni, hiszen zeneileg, szakmailag muszáj nyitni kifelé is, főleg, ha angolul énekelek.
Mikor 2008-ban elindultál a Megasztárban, miért döntöttél úgy, hogy Magyarországon próbálkozol? Miért nem az American Idolban próbáltál szerencsét?
Ez annak idején nagy téma volt, mikor elindultam a Megasztárban. Véletlenül kicsúszott a számon, hogy az American Idolba is jelentkeztem. De ez alatt a jelentkezés alatt csupán annyit kell érteni, hogy beküldtem az elő-elő-elő jelentkezési lapot, amire még vissza sem jeleztek, csak a nevem volt rajta, még nem is énekeltem. Amikor jelentkeztem az Idolba, még nem tudtam a Megasztárról. Akkoriban egy elég nehéz időszakomat éltem, úgy éreztem, hogy Magyarországon semerre sem tudok elindulni zeneileg. Elkezdtem foglalkozni a stúdiótechnikával. Arra gondoltam, hogy ha nem futok be, mint énekes, legalább a háttérben dolgozni akarok, zeneszerzőként vagy stúdióhangmérnökként. Az sem érdekel, ha csak a zsinórokat pakolom vagy a mikrofonokat állítom, csak benne legyek egy stúdió atmoszférában. Ezt csináltam is egy darabig, gyakornokoskodtam, de végül úgy döntöttem, hogy Magyarországon számomra nincs tovább, visszaköltözök New York-ba és ott keresek munkát. Már felkerestem pár stúdiót is, mikor anyu mondta, hogy indul az American Idol castingja, és ha már úgyis New Yorkban vagyok, jelentkezzek rá. Ekkor küldtem be a papírt, és abban a pillanatban, ahogy jelentkeztem, és készültem rá, hogy kiutazom, megint jött anyu azzal, hogy várjak egy hónapot, hiszen most indul a Megasztár, próbáljam ki, hátha történik valami. Kipróbáltam és megnyertem. Számomra is hihetetlen, egy igazi tündérmese, mert tényleg nagyon magam alatt voltam, és annak ellenére akartam itt hagyni az országot, hogy szeretek itt élni. Csak egyszerűen nem tudtam hova fordulni, így jól jött a Megasztár, mert önbizalmat adott és megmutatta, hogy itt is lehet boldogulni és előrejutni zeneileg.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
