Ilyen volt, amikor még elnyomták a nőket
Ma, férfiak és nők törvényileg egyenlő jogokkal rendelkeznek, de nem volt ez mindig így, küzdelmek árán jutottunk el idáig. Ma természetes, magától értetődő dolognak vesszük, hogy szavazhatunk vagy hogy egyetemre járhatunk, de ne feledjük, azért van ezekre lehetőségünk, mert voltak nők és természetesen férfiak is, akik kiálltak meggyőződésükért, harcoltak az egyenlőségért.
A nők művelődési helyzete Magyarországon
Az abszolutizmus időszaka nem kedvezett az alkotmányos jogokért folytatott harcnak, így a nők egyenjogúságért folytatott küzdelmének sem. Az oktatás, ezen belül a nőképzés állapotára a korban az elmaradottság jellemző. A nőképzés elmaradott állapota a társadalom minden rétegére jellemző: a nemesség nagyobb birtokkal rendelkező családjai és az arisztokrata famíliák francia nevelőnőket fogadtak lánygyermekeik mellé, ami a magyar nyelv és kultúra elhanyagolását vonta maga után; a középrétegek (középbirtokosok, kereskedők, vagyonos polgárok) gyermekeiket magán leánynevelő intézetekben képeztették, melyek azonban csak alacsony műveltségi szintet tudtak biztosítani; a szegényebbek (kisbirtokosok, kereskedők, földművesek, napszámosok) lányaikat néhány évre népiskolába küldték. Ezek a szülők úgy vélték, elég, ha gyermekeik megtanulnak írni-olvasni és számolni, aztán kivették őket, s tanításukat az édesanya vette át, hogy jó gazdasszonnyá váljanak. A legszegényebb családok gyermekei még a népiskolába sem jutottak el.
Nőideál
Az abszolutizmus a nőemancipációval szemben elutasító magatartást tanúsított. A női ideál, a női művelődés eszménye a családon belül tevékenykedő nő maradt. Az asszony a családon belül munkálkodva, mint anya és feleség teljesedhet ki, érheti el legszentebb hivatását, míg a férfiak a társadalmi élet területén tevékenykednek. Annak fényében, hogy az abszolutizmus korában a nevelés klerikális szellemű volt, a vallásos művelődési eszmény pedig tudásellenes álláspontot képviselt, nem meglepő, hogy különösen az egyházak jártak élen a nők családi helyzetének konzerválásában. A forradalom leverése utáni évek nevelést érintő jogi rendelkezései intézményesen is gondoskodtak az egyházak oktatás feletti befolyásáról.
1855-ben Leo Thun birodalmi kultuszminiszter rendeletileg szabályozta a népiskolai oktatást, s ezen belül a lányok iskolai képzését. Elrendelte a gyermekek 6-12 évig tartó kötelező iskolai képzését. A lányok túlnyomó többsége – a magániskolákba járó vagy az oktatásban egyáltalán nem részesülő igen széles réteget kivéve – a Hauptschulék egyik fajtájába, falusi plébániai iskolába járt, ebből kifolyólag nem volt rá módjuk, hogy a középiskolákban tudományos képzésben részesülve magasabb szintű tudást szerezzenek a népiskolákban szerzett vallásos nevelés ellensúlyozása végett. A korban a fiúgyermekek egynegyede, a lányok egyharmada semmilyen iskolai képzésben sem részesült, széles női rétegek részére pedig csak a népiskola volt hozzáférhető, aminek elmaradott állapota az egész magyar társadalom elmaradott művelődési szintjét jelentette.
Első tanítóképző
1856-ban megnyílik az első tanítóképző intézet Pesten, persze az állami tanítóképző intézetek főleg a társadalom középső és felső rétegei számára nyújtottak magasabb szintű képzési lehetőséget, hiszen felvételi követelmény a Hauptschule jó eredménnyel történő befejezése, s felvételi vizsga sikeres elvégzése volt. Léteznek a korban a nők számára szakoktatást nyújtó intézetek is (például Tessedik Sámuel Szarvason alapított gazdasági és ipari tanintézete, mely a gazdálkodás és háztartás körébe tartozó ismereteket oktat női tanulói számára), de a kor eszménye, mint ahogyan már említettem, a termelő tevékenységet kizárólag a családi háztartás vagy gazdaság keretei között kifejtő nő volt.
A nők foglalkoztatása
Az ipar fejlődése Magyarországon az 1880-as évektől vesz nagyobb lendületet, s a legdinamikusabban 1890 és 1914 között fejlődik. Bár a gazdaság munkaerőigénye ebben az időszakban a legnagyobb, az ipari forradalom hazai nyitánya nem kedvez a nők foglalkoztatásának, ugyanis a nők beáramlása a társadalmi szférába ekkor igen korlátozott volt. A nőket leginkább cselédként és napszámosként foglalkoztatták. Igazi hivatásuknak az anyaságot s férjük boldogítását tekintették.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
