Hallgass ösztöneidre: valósítsd meg önmagad!
Manapság egyre inkább a társadalmi elvárások lépnek előtérbe: mi mindennel rendelkezel már, s mit tettél le – úgymond – ez idáig az asztalra. Némiképp mindez nyomasztólag hat, ugyanis folyton meg szeretnénk felelni a sok „feltételnek”. De mindezen túl: mit diktál a szívünk?
Természetes, hogy összehasonlítjuk magunkat azzal az „ideális” képpel, amelyet akkor látunk, mikor azokra a kérdésekre próbálunk választ találni, mennyire felelünk meg a társadalmi normáknak korunkhoz képest, avagy „hol tartunk”, s mennyire használtuk ki eddig a lehetőségeinket az életben. A gond csak ott kezdődik, amikor már az a vágyunk válik mérvadóvá, hogy a társadalomnak feleljünk meg, nem pedig elsősorban önmagunknak.
Tulajdonképpen fölösleges azon rágódnunk – adott esetben, miért nincs még házasságunk, gyermekünk, esetleg olyan munkánk, amelyben igazán magunkra találhatunk: társadalmi elvárások ide vagy oda, mindannyian a saját „tempónkban” haladunk. Valamint, fontos szempont az is, milyen lehetőségeket kapunk az élettől, s megfelelőképpen tudunk-e ezekre reagálni.
Próbálj elvonatkoztatni!
Ha időnként elkap egy furcsa érzés, egyfajta elégedetlenség, félelem, az talán azért lehet, mert néha inkább másoknak akarsz megfelelni, mintsem önmagadnak – ez pedig hosszútávon fárasztó lehet. Ha elvonatkoztatsz attól, milyen korú vagy, vagy netán, korodhoz mérten mivel „kellene”, hogy rendelkezz, s levonod még azt is, a környezetedben mi mindent várnak el Tőled, valószínűleg megkapod a választ, mi az, amit Te szeretnél. Fontos, hogy figyelj arra a bizonyos belső hangra is, mert akkor lehetsz majd igazán boldog ember.
Foglalkozz olyan dolgokkal, amiket szeretsz, és légy minél többet azokkal, akiket szeretsz!
Mondani szokás, hogy „egyszer élünk” – azt, hogy mi vár ránk az élet után, nem tudhatjuk, különböző elméletek születtek már. Viszont, bármelyik is igaz a sok közül, egy biztos: ezt az életet ki kell használnunk, a bennünk rejlő energiákat, tehetséget felmérnünk, s az alapján cselekednünk. Ha csak arra figyelünk, hogy megfeleljünk a főnökünknek, a családunknak, a párunknak, akkor saját „küldetésünket” voltaképp figyelmen kívül hagyjuk. Ha folyamatosan ezt az utat választjuk, abba előbb-utóbb belefáradunk, és az élet egy mókuskerék-szerű ördögi körré válik. Az élet viszont megannyi lehetőséget, pozitívumot kínál számunkra, csak meg kell találnunk, melyik az az út, amellyel leginkább összhangban állunk. Ehhez viszont időt kell szánnunk magunkra is, lelassítani, s lélekben kicsit távol maradni attól a „rohanó világtól”, amelyben külső elvárásoknak felelünk meg.
Harcolj álmaidért!
Sokan azt tartják, egy felhő szélén üldögél, álomvilágban él az, aki szeretné megvalósítani önmagát, álmait, belső vágyait. Persze, a realitásnak mindig ott kell lebegnie szemünk előtt, de a saját megérzéseinkre kell hagyatkoznunk. Az, hogy ki mire képes, egyénfüggő.
A kitartáson és a felfogáson viszont mindig lehet alakítani. Ha van valamilyen álmod, amit szeretnél megvalósítani az életben – és reális esély is van az elérésére – , ne dobd félre, hanem munkálkodj néha azon is, hogy valóra váltsd. Ne tántorítson el, ha környezetedben szkeptikus hozzáállást tapasztalsz, inkább a saját ösztöneidre hallgass és cselekedj azok szerint.
Álomba ringatni nem érdemes magunk, vagyis mindig számolnunk kell a valósággal is. De ha tehetségesek vagyunk valamiben (legyen az például valamilyen művészeti ág), s kötelességeink mellett nem szentelünk időt, energiát kedvelt tevékenységünkre, később talán megbánhatjuk. Az élet nem (csak) a hajszolásról szól, hanem örömről és legbenső énünkről is. Ha igazán kiegyensúlyozottak szeretnénk lenni, néha azt kell, hogy előnyben részesítsük, amit mi szeretnénk, s néha kell, hogy a szívünk után is menjünk, ne csak az eszünk vezéreljen. A legjobb úton talán akkor járunk, ha a kettő között félúton sikerül lavíroznunk, egyensúlyoznunk.
Oldalak
Hirdetés
