Egy több ezer éves kultúra - A szaunázás
A nagy múltra visszatekintő szauna egyre nagyobb érdeklődésnek örvend. Hogyan is indult útjára a szaunázás kultúrája?
A több ezer éves múltra visszatekintő szaunázási szokások főleg az északi népeknél alakult ki. Azonban hamar elterjedtek az akkoriban kikapcsolódásra használt szaunák. Más-más népcsoportoknál különböző fajtái alakultak ki az évek során, így a szauna fogalmának nincs konkrét definíciója.
Története
Bár az első írások arról szólnak, hogy az északi népek kb. ezer éve ismerik a szaunát feltehetőleg ez régebbre nyúlik vissza. A helyiséget általában mosakodásra, fürdésre használták, de sokszor előfordult, hogy a betegeket ott gyógyították, sőt a szüléseket is ott vezették le. Ennek oka, hogy ez a helyiség volt a legtisztább. Ezeken kívül húst is tartottak benne és más mezőgazdasági tevékenységeket is végeztek itt.
Meglepő módon a szauna spirituális rituális helyszín is volt, mivel az orvos mellet kuruzsló is gyógyított ebben a helyiségben, ami nagyban hozzájárult a misztikus hangulat megteremtéséhez. Kezdetekben a vándorló északi nomádok csináltak szaunákat maguknak, ami abból állt, hogy a földbe gödröt ástak, amelybe tüzet raktak, majd befedték. Ennek elsődleges célja az volt, hogy meleg helyet készítsenek a fürdésre. Feltehetőleg ez az ősi, azaz finn szauna, ami később füstszaunává fejlődött. A 20. század elejéig csak a füstszauna létezett, amit az iparosodás folyamán közszaunák váltottak fel.
Szaunában használt eszközök
A szauna elengedhetetlen eszköze a kályha, ami kezdetben fafűtéses volt, majd később megjelentek az elektromos és az infra szaunák is. Az igazi finn szaunát természetesen kályha fűtötte, ami kellemes hangulatot teremtett a helyiségben a fa égésekor keletkezett gőz és illat miatt. A kályhákra köveket helyeznek, amelyek arra szolgálnak, hogy a meleget tárolják.
Ezen kívül felszívják a gőzből lecsapódó vizet, így a kályhára öntött vízből semmi sem folyik a padlóra. A szauna szívének is nevezik azt a henger alakú öblös követ, amiben még több víz reked meg elősegítve, hogy több gőz képződjön.
A víz öntésére szolgáló két legfontosabb eszköz a dézsa és a kanál, amelyek készülhetnek fából és rézből is. A vérkeringés fokozásának érdekében úgynevezett „vihta” vagy „vasta” nyírfából készült virgáccsal csapkodják magukat és egymást a szaunázok. Ezeken kívül a szaunákban még különböző berendezési tárgyak vannak, ilyenek például a padok vagy padsorok, amikhez tartozik háttámla, néha pedig fejtámla is. A fertőzések elkerülése végett úgynevezett szauna-textíliákon ülnek az emberek. Plusz berendezési tárgyak a falra szerelhető hőmérők, páratartalom-mérők, illetve órák. A szaunázás élményének fokozása miatt sokan különböző illóolajokat is használnak.