A pálcák ura - Madaras Gergely karmester

Jelenleg Angliában dolgozol. Mit csinálsz ott egész pontosan?

Madaras Gergely: Van egy állásom Manchesterben, egy fiatal karmesteri ösztöndíj, amit két évvel ezelőtt nyertem el egy ötfordulós versenyben, 93 versenyző közül. Ez azt jelenti, hogy a Royal Northern College of Music-ban vezénylem az egyetem és a város különböző zenekarait, ami felbecsülhetetlen értékű gyakorlatot ad és adott számomra az elmúlt két évben. Angliában kezdem átlátni a komolyzenei életet és kezdek otthonosan mozogni a zenei világban. Márciusban például az egyik világhírű együttest, a Londoni Szimfonikusokat fogom vezényelni egy kurzuson, ami fantasztikus lehetőség. Úgy érzem, hogy ebben az országban általában nyitottabbak a fiatal tehetségekre; nekem még külföldiként is nagyon sok lehetőséget adnak. Egy pár évig még szívesen maradnék itt, hogy a kialakult kapcsolataimat kamatoztatni tudjam.

Mennyire nehéz összefogni és vezényelni egy zenekart?

Madaras Gergely: Inkább úgy fogalmazok, hogy akkor könnyű egy zenekart vezetni, ha olyan instrukciókat tud adni az ember, ami az adott társaságnak hiteles. Fontos, hogyan kommunikál az ember, és hogyan csomagolja a kéréseit, de szerintem ennél is fontosabb észben tartani azt a jelenséget, hogy minden jó zenész megérzi, ha egy másik jó zenész áll előtte: ilyenkor automatikusan zenekar és karmester egyaránt motiválva lesz arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsa. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nézeteltérések vagy véleményütköztetések egy próba során, de szerintem ez is a műhelymunka, valamint a konstruktív együttműködés velejárója. Nem csak instrukciókat adok a zenekarnak, hanem igyekszem nyitott lenni arra, hogy ők hogyan reagálnak ezekre. A régi, diktátorszerű maestrók időszaka már lejárt.


Miből készül a karmesteri pálca?

Madaras Gergely: Nagyon sokan szeretik a fapálcát, én is sokat használtam, csak mindig darabokra törtem; hetente fogyasztottam el egy pálcát. Úgyhogy most karbonszálas anyagból készültet használok, ami jóformán törhetetlen, legfeljebb elveszteni lehet. Ahány karmester, annyiféle ízlés, hogy ki milyen pálcát kedvel: én épp a könnyűt szeretem. Van olyan is, hogy pálca nélkül vezénylek, ha a zenekar mérete és a darab karaktere ezt igényli, illetve ha úgy érzem jobban magam. Igazából elenyésző, hogy milyen a pálca, az a lényeg, hogy ki fogja a végét!

 

Szoktál könnyűzenét is hallgatni?

Madaras Gergely: Persze. Nagyon szeretem a világzenét; amikor itthon vagyok Budapesten, itt is szívesen járok koncertekre. Gimnazista koromban mindig eljártunk például
Besh o droM-ra, Balogh Kálmán- és Palya Bea-koncertekre. De másféle könnyűzenét is szívesen hallgatok, bossa novától Norah Jonesig és Stingig minden belefér. Kedvelem a jazz zongoristákat is, Michel Petrucciani nagy kedvencem, sőt szeretem a keleties zenéket, például az indiait. Mindenevő vagyok. De leggyakrabban mégis komolyzenét hallgatok, mert ez mindig olyan feltöltődést nyújt számomra, amit semmi mástól nem kapok meg.


Mi a legnagyobb álmod?

Madaras Gergely: Nagy álmom, hogy tíz-tizenöt éven belül egy olyan zenekarnak lehessek a zeneigazgatója, amely a világ élvonalába tartozik. Azt szeretném, hogy olyan döntéseket tudjak hozni, amelyekkel a lehetőségeimet és a képességeimet a lehető legjobban ki tudom használni.

 

Mivel töltöd a szabadidődet, ha a sok munkád mellett egyáltalán jut idő ilyesmire?

Madaras Gergely: Ha érdekes helyen járok, akkor szeretem a szabadidőmet városnézéssel tölteni, turistát játszani. Imádok utazni és új kultúrákat felfedezni! Nagyon örülök, hogy ez az életem és a munkám része. Szeretek főzni is. Szép nagy konyhánk van, és feleségemmel, Noémivel együtt szívesen hódolunk ennek a szenvedélyünknek. A filmeket is nagyon kedveljük, szeretünk otthon is és a moziban is kikapcsolódni. Azt szeretem a filmművészetben, hogy a komolyzenéhez hasonlóan ez is egy olyan szakma, amelyhez hihetetlen profizmus kell, és rendkívül keskeny az a határ, ahol technikailag, művészetileg, érzelmileg és tartalmilag is minden megvalósul, és ezáltal egy igazi műalkotás jön létre. A saját hivatásomban is mindig arra törekszem, hogy ezek az értékek egyenlően magas színvonalon legyenek. 


Magyarországon hol leszel legközelebb látható?

Madaras Gergely: 2012. március 8-án lesz Budapesten egy koncertem, a Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekarával a Klebelsberg Kultúrkúriában. Nagyon jó a viszonyom ezzel a kiváló együttessel; már több, mint két éve dolgozunk együtt. Ez a mostani alkalom viszont azért is különleges, mert végre összehoztuk, hogy a feleségemmel, Győri Noémi fuvolaművésszel egy időben, egy helyen koncertezzünk: most ő lesz az est szólistája. Mindenkit nagy szeretettel várunk!

 

Fotók: Yves Petit és Raffay Zsófi

Oldalak

  • 1
  • 2

Szólj hozzá Te is!