Az ókorban és a középkorban széles körben elterjedt volt az a hiedelem, hogy a friss vér fogyasztása gyógyító hatással bír. Az emberek gyakran végezték ki nyilvánosan a bűnözőket, és sokszor az ítéletvégrehajtás után a közönség sietett a kivégzettek véréhez. Azt hitték ugyanis, hogy a fiatal, erős emberek vére megfiatalítja a testet és gyógyítja az olyan betegségeket, mint például az epilepszia. Az ókori Rómában és a 17. századi Európában a vérivás nemcsak orvosi gyakorlat, hanem rituálé is volt.
A vérivás, mint életelixír
Az ókorban és a középkorban széles körben elterjedt volt az a hiedelem, hogy a friss vér fogyasztása gyógyító hatással bír. Az emberek gyakran végezték ki nyilvánosan a bűnözőket, és sokszor az ítéletvégrehajtás után a közönség sietett a kivégzettek véréhez. Azt hitték ugyanis, hogy a fiatal, erős emberek vére megfiatalítja a testet és gyógyítja az olyan betegségeket, mint például az epilepszia. Az ókori Rómában és a 17. századi Európában a vérivás nemcsak orvosi gyakorlat, hanem rituálé is volt.