Fashion&Beauty

Egy sikeres magyar divattervező - Léber Barbara

Léber Barbarával karrierjéről, első ruhájáról és a plus size modellekről beszélgettünk. Azt is elárulta, hogy szerinte milyen esélyi vannak egy pályakezdő divattervezőnek.

Hogyan indult a pályád, miért döntöttél úgy, hogy divattervező leszel?

Léber Barbara: Az én pályám mindig egyenes úton haladt. Voltak ugyan benne zökkenők, de a divattervezésen kívül semmi más nem jöhetett szóba. Csak ez érdekelt, mindig a koromnak megfelelő szinteken.

Gyerekként ezzel játszottam, utána pedig rajzolni tanultam. A rajziskolában felmértem, hogy ennek a művészvilágnak a gyakorlati része egyfajta önkifejezési igény: hogy az ember valamit valamilyen módon kiadjon magából. Ez millióképpen lehetséges, és hogy engem miért pont a ruha vonzott, azt nem tudnám megmondani. Sok tervezővel ellentétben én nem úgy gondolkodom a ruháról, hogy az csak egy eszköz valamiféle képi világ megteremtésében. Nekem rendkívül fontos a funkcionalitás, hogy a ruháimat hordani tudják, és kényelmesnek találják. Ezekkel az eszközökkel kell valami különlegeset és egyedit terveznem, sajátos stílusjegyekkel. A szalonnyitásom teljesen egyértelmű volt. Szerencsére elég vállalkozó szellemű vagyok, különben nem is ment volna. Sok nagyon tehetséges kolléganőm azért kallódott el, mert nem mert elég nagyot gondolni és nem volt elég vállalkozó szellemű. Akármilyen szomorú, de muszáj sikeresnek lenni ahhoz, hogy dolgozhassunk, különben nem tudnak arról, hogy mit csinálunk.


Mi volt az első ruha, amit terveztél?

Léber Barbara: Folyamatosan varrtam magamnak. A nagymamámnak volt egy Singer varrógépe, ami az elsők között készült el, és a mai napig működik. Azon mindenfélét megvarrtam magamnak, ami csak eszembe jutott. Ahogy a varrástudásom fejlődött, ezek a darabok egyre kompaktabbak lettek, de varrni és szabni csak egy bizonyos szintig tanultam meg. Nem is akartam jobban, mert egy olyan sziszifuszi munka, ami a lendületemmel nem egyeztethető össze. Gyorsabb vagyok, és nincs hozzá türelmem. Az egy külön szakma, nem is kell összekeverni semmi egyébbel. Az első olyan darab, ami különösen kedves nekem, sajnos már nincs meg, fotót sem tudok róla mutatni. Ez a ruha az első bemutatóm előtt készült, mikor meghívtak egy tv-s szereplésre, ahová vinnem kellett valamit mutatóba. Ilyen élményben azóta sem volt részem, hiszen most már mások a kihívások. Ha a tévében szerepelek, nem kérdés, hogy mit viszek, bármit leakaszthatok a szalonban a fogasról. De akkor még teljesen más volt a helyzet, jó kis adrenalin bomba volt. Ez a bizonyos ruha nagyon alternatív szabású volt, semmilyen szabásvonal nem a megszokott helyén futott rajta. Az egyik mellét csak gyöngyök borították, törtfehér volt, fekete gyöngyözéssel a hátán. Ráadásul egy nap volt rá, hogy elkészüljön, hiszen egyik napról a másikra szóltak, hogy menni kellene a tv-be. A varrónő éjszaka varrta meg, és éjjel felhívott, hogy megcsinálta ugyan, de neki nem igazán tetszik. Teljesen rosszul lettem és idegeskedtem, de mikor reggel bementem érte, ott állt álmaim ruhája, a gondolataim tökéletes megvalósulása. Egy örök emlék bennem ez az egész história, és ezt mondanám az első olyan ruhámnak, amire igazán büszke vagyok.

 

Hogy zajlott az első bemutatód?

Léber Barbara: Mivel még semmi gyakorlatom nem volt a divatbemutatók terén, elég stresszes élmény volt. Rám talált egy lány, aki bemutatókkal foglalkozott. Kitalált és megcsinált mindent, és a szervezéssel kapcsolatban semmibe nem engedett belelátást. Én viszont nem ez a típus vagyok, szeretek mindenről tudni, ami körülöttem zajlik. Emiatt a nem tudás miatt a bemutató előtti éjszaka olyan stresszes volt, amihez hasonlóra máskor nem volt példa az életemben. Akadt ugyan egy-két probléma, például nem azt a zenét játszották, amiben megállapodtunk, meg nem úgy álltak a fények, ahogy megbeszéltük, de mindebből rajtam kívül senki nem vett észre semmit. Mindenki nagyon megkedvelt, beleértve a sajtót is, szóval ez egy jó indítás volt.


Milyen ruhákat szeretsz a legjobban tervezni?

Léber Barbara: Mindent szeretek. Több brandre osztottam a kínálatunkat, mert annyira sokféle, hogy muszáj volt szétszedni. A legújabb, a fürdőruha, az egyik új kedvencem. 10 év alatt mindenfélét terveztem, de ez már régi vágyam volt. Amúgy is fürdőruha fan vagyok, nagyon érdekel ez a téma.
Bár soha nem hallgattam a Szabó család rádiójátékot, de egyszer elkaptam belőle két percet, amire világosan emlékszem. A női szereplő ugyanis a fürdőruhákról magyarázott benne a férjének. A férfi nem értette, hogy miért kell a nyaralás előtt napokig járni az üzleteket, és órákat tölteni a fürdőruha vásárlással. A felesége megmagyarázta neki, hogy a fürdőruha a legkényesebb ruhadarab, hiszen mivel semmilyen eszköztár nem áll rendelkezésre, ezért itt kell a legjobban megválogatni, milyen is legyen. Ez egy picike ruhadarab, de annál több múlik rajta, hogy néz ki. Ez valóban így van. A fürdőruhakínálat, legalábbis itt Magyarországon, számomra semmilyen szempontból nem kielégítő. Tucatáruk vannak, semmi egyediség. Nekem ez egy iszonyúan izgalmas téma volt, nem is tudom, mikor élveztem valamit annyira, mint az előző fürdőruha kollekcióm megalkotását.


Mi jellemzi a te öltözködésedet? Milyen ruhákban szeretsz járni?

Léber Barbara: Általában farmerben és pólóban járok, a lehető legminimalistábban és legegyszerűbben. Csak a különleges alkalmakkor öltözöm ki, bálokba vagy más eseményekre. Persze fontos, hogy amit hordok, azért csinosan álljon rajtam, de az önkifejezést nem magamon élem meg, hanem azokon, akikkel dolgozom. Régen, mikor még nem dolgoztam, ez másképp volt, akkor én voltam az eszköz. Azóta fordult a kocka, mindent kiadok magamból, és nekem marad az egyszerűség, az olyan darabok, amikben abszolút kényelmesen érzem magam.

Oldalak

Fashion&Beauty
Sztárok
A TV2-nál már volt példa arra, hogy valamelyik műsorhoz egy hatalmas nevet tudtak leszerződtetni. Ilyen volt ugye Gabriela Spanic is.
Sztárok
Bobbi a legendás énekesnőhöz kísértetiesen hasonló módon vesztette életét, mindössze 22 esztendősen, amikor még előtte állt az élet...
Lifestyle
Pillanatokon belül kiderül, hogy tényleg átlagon felüli-e az intelligenciád!