Csodálatos Angkor
Ahogy a tuk-tukból először megláttuk a romokat és a körülötte futó vizesárkot, amiben khmer fiúk fürdőztek, elakadt a szavunk. Csodálatos, monumentális, hű, tejóég, ez egy csoda! És csak kerestük a szavakat, de nem találtuk. Aztán a sofőrünk lassított, majd megállt, megérkeztünk a bejárathoz. Menjünk, érezzük jól magunkat! Ő itt szemben fog várni, ahol a többi tuk-tuk-ot is látjuk.
Ez egy csoda
A vizesárkon széles híd vezetett át a tökéletes négyzet alakú földterülethez, melyen a főtemplom maradványai is álltak.
Angkort a IX. században kezdték építeni és majd hatszáz évig a Kmher birodalom fővárosa volt. Egyszerre akár 300 000-en is dolgoztak a város építésén, de csak a templomokat építették kőből, a lakóházakat, sőt még a királyi palotákat is mind fából emelték, ezért azok már nem maradtak fent.
Ámulatba ejtett
Sok domborművet levéstek az idők folyamán, néhányat a turisták visznek haza szuvenírként és van, ami csak simán nem bírta ki az elmúlt 1000 évet, de még így is tele van vele a templomok minden szeglete. Van, ami történetet mesél el, néhányat csupán dísznek szántak. Engem teljesen ámulatba ejtett, hogyan tudták ezeket szinte pontosan egyformára alkotni, hogyan maradhatott fent ilyen tökéletesnek 1000 év távlatából is. Úgy látszik, tényleg az örökkévalóságnak alkottak.