Utolsó szál
Ma egy újabb verssel kedveskedek...
Fénnyel fest az őszi csalogány,
Mint árnyék reggel, oly halovány
Az érzés, amelyre ritkán ébredek,
Csak zúgó patak gondolatra kémlelek.
Nappal aztán szétrebben a világ,
Csak akkor értem meg, ha a szilánk
Keresztül vágja lüktető erem,
Kis vérből lassan egy nagy tócsa terem.
Hervadt rózsa hajt a sziklára fel,
Hol vad remény előre ünnepel,
Szív hasad, mert fakó a világ,
Szerelmet ő már vakon sem talált.
De üvölt egy kötél, lassan ébred fel,
Nyújtóznál felé, de mégsem éred el,
Törött szív zajára csendben ébredsz fel,
Utolsó kis szál, és rajta létezel.
2014.09.04. Bp