Lifestyle

Mamma Mia! Berlin

Az, hogy benne lehetek a Mamma Miában, mint Sky, az életem egyik fontos állomása! Nagyon szeretem a darabot, a zenét, és fantasztikus kollégákkal léphetek színpadra, ami számomra szintén nagyon fontos. November közepén, egy közel ötven előadásból álló menetelésnek lett vége, de természetesen tavasszal újra műsorra tűzi a Madách Színház. Azonban most Berlinben vagyok, a Szépség és a Szörnyeteg turnéval, és nagyon élvezem. A szabadnapokon, ha csak tehetem, színházba járok. Nemcsak munka, de kitűnő szórakozás is. Ráadásul ilyenkor mindig felmérem a terepet, hogyan gondolkodnak, hogyan játszanak itt Németországban. Most a Mamma Miát néztem meg, nem véletlenül! :)

Rég várt előadás

Előző éjjel megvettem a neten a jegyet. Persze, ha időben gondolkodom, és jelentkezem náluk, biztosan kaphattam volna valamilyen “tiszteletjegyet” vagy “szakmai jegyet”, de biztosra akartam menni. És mivel minden nap játszom, csak ez a nap volt jó… Na, mindegy - gondoltam, és megvettem. Másnap időben odamentem, nehogy valami galiba legyen, de teljesen gördülékeny volt minden. Tíz másodperc alatt a kezemben volt a jegy és fél perccel később már a shopban nézelődtem. Persze nem jöhetek el valami apróság nélkül. Hosszas nézelődés után egy bögrét és egy pólót vásároltam (az utóbbit Juliskámnak, aki most otthon dolgozik), majd elindultam, hogy lerakjam a kabátomat.

Utána lementem a nézőtérre, alaposan körülnéztem. Igazán tetszetős volt. De mielőtt leültem volna, eszembe jutott, hogy nem vettem műsorfüzetet. Mániákusan gyűjtöm ugyanis az általam külföldön látott előadások műsorfüzeteit! Na, gyorsan azt is beszereztem, leültem a helyemre, és amíg nem kezdődött az előadás, azt nézegettem.

Na meg persze fotóztam! :) Készítettem pár 3D-s képet, amit, ha van kedved, ITT és ITT tekinthetsz meg. Egyébként ha a lap alján a (zöld színű) SantaLaci feliratra kattintasz, akkor sok más érdekes 3D -s fotót találsz, amiket még korábbi utazásaim alkalmával készítettem.

Teli voltam várakozással, hogy vajon milyen lesz a mienkhez képest. Azt tudtam, hogy ez egy ún. “replica előadás”, ami annyit tesz, hogy 1999-ben a londoni ősbemutató alkalmával megszületett egy rendezés (Phyllida Lloyd) és egy koreográfia (Anthony Van Laast), amitől azóta sem tértek el. A darabot a világ számos országában bemutatták már, nyilván kisebb változtatásokkal, de alapvetően az eredeti koncepció alapján. Egyébiránt 14 nyelvre fordították eddig le, világszerte több mint 54 millióan látták, és nem mellesleg rekorder lett a legrövidebb idő alatt a legtöbb városban bemutatott musicalek között.

Ez a Mamma Mia!

Végre elkezdődött. A nyitányt játssza a zenekar és lent van a függöny. Felcsendülnek a jól ismert dallamok, és még úgy is, hogy kismilliószor hallottam, pezsegni kezdett a vérem. A mi előadásunk ezzel ellentétben egy tánc koreográfiával kezdődik. Nem csoda, hogy különbözik, hisz a világon először a Madách Színház kapta meg a non-replica jogot, vagyis, hogy önálló rendezéssel, koreográfiával, díszlettel és jelmezzel mutathatja be a produkciót.

Elképesztő, hogy milyen szépen el vannak rejtve a microportok a szereplőkön. Ez tűnt föl legelőször. Egészen elöl, a 7. sorban ültem, és kb. egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány kis méretű mikrofont láttam. Mindenkinek a hajába volt rejtve a cucc. Magyarországon is hasonló technikával dolgozunk, de valahogy mégsem tudjuk ilyen esztétikusan elrejteni. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sokkal vékonyabb a drót és a mikrofonfej itt nyugaton, amit nyilván eltűntetni is könnyebb.

Egyszerűbb például a díszlet. Itt két falat mozgatnak, így oldanak meg minden helyszínt, míg otthon (kihasználva a Madách Színház adottságait) a Taverna például a süllyedőben van felépítve, amit le föl lehet emelni, így minden változás sokkal izgalmasabb, minden helyszín különlegesebb. De most lehet, hogy csak elfogult vagyok…?!

Nem. Egyszerűen látványosabb.

Sok dal az eredeti rendezésben, csak pár szereplős. Általában csak az épp aktuális dalt éneklő szereplők vannak a színpadon, míg a Madáchban sok alkalommal az egész tánckar jelen van, amivel erősítik a dalt, a szituációt. Ez ízlés dolga, de ha választanom kell, én az utóbbit válaszom. Viszont amikor például a Money Money Money c. számban a színpadon volt a tánckar, akkor mindenki szeméből sütött, hogy “Itt vagyok, engem nézz!”. Olyan erővel dolgoztak, hogy az lenyűgöző! Teli voltak energiával és lelkesedéssel.

A jelmezek

A jelmezek kiválóak voltak! Egytől egyig igazi, görög tengerparti, laza nyári cuccok, de úgy, hogy mindenkinek jól állt a saját hacukája. Ez igen fontos, hisz aki csak a színpadra lép, hiú, és fontos számára a megjelenés. Meg egyébként is. Egy jelmez szerintem, ha egy mód van rá, passzoljon az egyéniséghez és legyen kényelmes. Azt hiszem ez néha ördögien nehéz feladat. Én például nem szeretem a szűk nadrágokat. Ha ilyenben kell színpadra lépnem, megőrülök. Úgy érzem, hogy korlátoz a mozgásban. De hát, mindenkinek megvan a maga dilije. :)

A zenéről nem ejtenék különösebben szót, mert az pont ugyanolyan vérpezsdítő és lehengerlő, mint otthon. A hangosítás kiváló volt. Mindig mindent lehetett érteni, nem volt gerjedés, a szöveges jelenetek alatt pont annyira volt visszahúzva a zene, hogy értsem a szöveget, amikor meg a zenéé volt a főszerep, annyira volt hangos, hogy én is vele szárnyaltam. Azon a határon volt, hogy feldobott és magával ragadott és nem volt idegesítően hangos.

Viszont nagyon érdekes a musical színjátszás, vagyis az itteni felfogás. Úgy látom, és nem biztos, hogy igazam van, hogy vannak egyenes, tiszta szereplők, vagyis főhősök és vannak az erős karakterek. Ezek nagyon határozottan elkülönülnek egymástól. Persze a főhősöknek is van humora, mert anélkül nem élet az élet, de ők egyszerűbben, letisztultabban játszanak. Talán a mi kis országunkban kicsit színesebb, vagy többrétegűbb egy-egy szerep vagy inkább színészi megoldás. Itt viszont mindenki egy dolgot játszik, de azt nagyon tisztán. Persze az is igaz, hogy egy musicalben kell is, hogy minden tiszta legyen és érthető, muszáj tudnom követni a szálakat. A karakterek viszont nagyon karakterek. Mintha meg lenne mondva, hogy te nőcsábász vagy, te nagyképű és beképzelt, te félénk… és minden pillanatban nagyon olyannak kell lenni. Tiszta és érthető jelzésekkel adják a néző tudtára a saját jellemvonásaikat. Úgy érzem, hogy ez nálunk azért színesebb és kevésbé válik el így egymástól ez a két dolog. Nem tudom, hogy melyik a jobb, csak érezhetően van különbség.

Oldalak

Lifestyle
Sztárok
Gal Gadot nem sokat beszél a magánéletéről, így senkit sem lepett meg, mikor kiderült: nemrég a legnagyobb titokban hozta világra negyedik gyermekét. A DC sztárja most friss fotóval jelentkezett az...
Fashion&Beauty
Áprilisban debütál a Daalarna új kollekciója, amely olyan menyasszonyoknak készült, akik egy igazán egyedi és szemkápráztató ruhában szeretnék kimondani a boldogító igent.
Lifestyle
A Vízöntő élete rövidesen jóra fordul. Napi horoszkóp!