Legénybúcsú
A folytatás
Kis pihi és kajálás után átmentünk Érd parkváros szélére, ahol már vártak minket a quadok. Felkészített minket a két kísérő, mire számíthatunk a terepen, illetve összeismerkedtünk a túrán használt járművekkel. Egyikünk sem ült még négykerekű motoron, így ránk fért. A rövid fejtágítás után nekivágtunk az előre egyeztetett másfél órás túrának. Persze lassan és óvatosan kezdtünk, hogy megérezzük, hogyan is viselkedik egy quad. De szép lassan mindannyian belejöttünk.
Nem is tudtam, hogy Érd mellett ilyen gyönyörű a táj. Kis betonút után, szinte azonnal erdőben találtuk magunkat, majd a sziklás, köves út egy hatalmas rétre vezetett, ahol inkább már murvásabb volt az ösvény. Ott kicsit meg lehetett faroltatni a gépeket (ami persze tilos volt), ezután pedig újabb erdős rész következett, ahol hatalmas pocsolyák között szlalomozva haladtunk tovább az egyre nehezebb terepen.
_2014.jpg "A csapat")
Negatívum
Viszont meglepődtem azon, milyen sok volt a kitaposott út mellett ledobott szemét! Nem hittem el, hogy emberek, ahelyett, hogy elszállíttatnák a saját mocskaikat, arra fordítanak időt és energiát, hogy hatalmas fekete kukászsákokba tegyék a szemetet, kivigyék valahová az erdőbe, hogy ott szabaduljanak meg tőle! Miért? - kérdem én naivan? Mi a büdös francért szennyezed a környezetet? Hisz egyébként is egy csomó olyan dolog van, amivel egyre csak nehezítjük Földanyánk gyógyulását! Pont ugyanannyi energiába kerül elszállíttatni, bérelni egy konténert, mint azon fáradozni, hogy kocsival kividd egy közeli erdőbe… Bevallom, ez nagyon feldühített! S azon gondolkodtam, miért ilyenek az emberek?
De nem tudtam sokáig sem gondolkodni, sem álmélkodni a táj szépségén, elmélyedni a „vad quadozás” rejtelmeiben, mert időhöz voltam kötve. Négy órához közeledve el kellett indulnom Szeged felé, hogy odaérjek a már említett Képzelt riport turné utolsó előtti állomására, a Temesvári körúton lévő, Városi Sportcsarnokba. Az előzetes megállapodás szerint az egyik kísérő, aki a kis csapatunkat hátulról követte, visszafordult velem. Na, ott kezdődött az igazi élvezet! Árpi ugyanis, aki egy alig húsz éves fiatal srác, már nem ovis tempóban hajtott a fent említett csapásokon, amik helyenként tényleg kifejezetten nehezek voltak egy kezdő quadosnak, így igen csak fel kellett kötnöm a gatyám, hogy lépést tudjak vele tartani, de bevallom, kegyetlenül élveztem! Kösz Árpád!
_2014.jpg "Nagy élmény volt!")
Oldalak
Hirdetés
