Táfelspicc vagy amit akartok - Vízkereszt és Plachutta
A Plachutta
A váratlan élmény után visszasétálunk a Ring irányába a Stubentorig, hogy megvalósítsuk a nap igazi célját. Látva a nagy érdeklődést, amit a Schnitzelwirtről szóló posztunk váltott ki, arra gondoltunk, hogy érdemes lenne megismerkednünk a hagyományos bécsi konyhát Michelin-csillagos szintre juttató Ewald Plachuttával és valamelyik éttermével. A Gault-Millau 1991-ben választotta az év szakácsának Plachuttát, aki rá két évre a Michelin-csillagot is megkapta kiemelkedő teljesítményéért. Éttermei a Tafelspitz szentélyeinek számítanak, foglalás nélkül csak igen jó időzítéssel lehet szabad asztalt találni.
Sokunk kedvenc filmjelenete Szindbád ebédje Huszárik Zoltán filmjében, ahol Latinovits Zoltán szájából elhangzanak a halhatatlan mondatok: “A teremtésit, hát majd elfelejtettem! Finom főtt marhahúst szeretnék enni. Na, itt van. Mondja, Vendelin fiam, van a konyhán egy darab csontos vagy csont nélküli marhahús? Én nem bánom, ha bordás is, bár én a gerincet jobban szeretem. Hanem, tudja mi szolgálna a legnagyobb örömömre? Ha volna egy olyan darab színhús, amit táfelspiccnek neveznek. Na látja, ezt ennék én, paradicsommártással, fiatal hagymával. Ha a vendéglős ád magára, mindig van fiatal hagymája.”
Bár sátoros ünnepeken mi is főzünk értékelhető marhahúslevest, nem törünk étel- vagy étteremkritikusi babérokra. Laikus haspókok vagyunk mi, élményvadászok, nem pedig gasztroszakírók. A táfelspiccnek és a Plachuttának amúgy is kiterjedt magyar irodalma van, tudnivaló, hogy Ferenc József kedvenc étele volt, a Plachuttát pedig olyan stabil minőségnek tartják, hogy aligha lehet újat mondani róla. A recept is elérhető, nem tartják titokban.
Egyszerűen kíváncsiak voltunk, hogy mit lehet kihozni egy ennyire hagyományos fogásból, amitől a mester és az éttermei világhírre tettek szert, és hogy be tudunk-e csusszani egy jó pillanatban annak ellenére, hogy csak két munkanapra előre vesznek fel foglalásokat.
Vasár- és ünnepnapokon kevés a nyitva tartó étterem és viszonylag a turista is. Az is növelte az esélyeinket, hogy Vízkereszt az iskolai szünet utolsó napja, a legtöbb család meghosszabbítja a szabadságot, magyarán mondva január 7-ig Bécsben a fű sem nagyon nő. Becéloztuk a 11:30-as nyitást a Plachutta Wollzeilében, ami a Ringtől egy sarokra a Stubentor metrómegállónál található, és gyakorlatilag első vendégként érkeztünk a még üres étterembe. Jól kalkuláltunk, kis várakozás után a belső teremben asztalhoz is jutottunk.
Pincérünkről hamar kiderült, hogy szintén magyar, Bécsben persze ez egyáltalán nem rendkívüli. Bár az étlap számos különböző testtájról származó marhahúst kínál a klasszikus fartőn kívül, a táfelspiccért jöttünk, hát nem trükköztünk. Mivel a Plachutta a bécsi szeletére is büszke, és ha már egyszer közhelyes ebédre jöttünk, legyünk igazán közhelyesek, egy schnitzelt is rendeltünk.
Három pincér is sürgött-forgott, és mire feltálaltak, varázsütésre megtelt a terem is körülöttünk. Jellemzően családok és idősebb házaspárok foglalták el az asztalokat, és egyre több felszolgáló keringőzött a zsonglőrök ügyességével, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek.
A zöldséges húsleves hibátlan, utána a táfelspicchez egy darab velőscsont is dukál, továbbá sült reszelt burgonya, tormás almaszósz, snidlinges tejszínes mártás, frissen reszelt torma, illetve extra köretként választható krémspenót vagy enyhén tormás zsemlemártás is. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, nem rosszul. A marhahús tálalásával egyidőben érkezett a bécsi szelet a hagyományos krumplisalátával. Félidőben tányért cseréltünk a fiammal, hogy mindenki részesülhessen mindenből. Desszertként egy kis gesztenyepürével zártuk a kulináris kalandozást.
Joggal vetődhet fel mindenkiben, hogy mi ez a nagy felhajtás a közönséges húsleves és a főtt marhahús körül. Mi is ilyen gondolatokkal érkeztünk, de a Plachutta meggyőzött. A felkapottsága ellenére a hely olyan volt, mintha hazaérkeztünk volna. Haza egy olyan helyre, ahol az ember megérti, mire mondta Ferenc József, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Nincsenek felesleges flikkflakkok, nincs nano- és fúziós konyha, nincs minden érzékünket próbára tevő gasztroerőlködés. Minden ismerős, minden a helyén van, minden olyan, amilyennek lennie kell egy ideális világban. Ennyi, és ez nem kevés.
A jó ízekkel eltelve villamosoztunk hazafelé, és a híres bécsi Gemütlichkeit érzésében elbágyadva, enyhe lelkiismeret-furdalással tekintettünk egy utcai mérlegre. De félre a nagyböjt gondolatával, hiszen még csak most kezdődik a farsang!
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
