Kolbászolás bécsi módra - a Würstelstand
A bécsiek szeretnek az utcán enni. A város tele van a legkülönfélébb talponállókkal, de a legautentikusabb mind közül a bécsi kolbászosbódé, azaz a Würstelstand. A bécsi dialektus szerint a klasszikus menü a következő: “Eitrigen mit an Schoafn, an Bugl und ana Hüsn dazua.” Ne jöjjenek zavarba, ha német nyelvtudással sem értik, hogy mi is ez.
Wiener Würstelstand
Bécs tele van a legkülönfélébb éttermekkel és kávéházakkal, de az utcán is könnyen találunk étkezési lehetőséget. Manapság már nagyon színes a kínálat, de azért az igazi klasszikus a Würstelstand, azaz a kolbászosbódé. A történetük a Monarchia idejére nyúlik vissza, amikor is hadirokkantaknak Bécs-szerte lehetővé tették az akkor még kerekes bódékban történő árusítást. A 60-as években a város újraszabályozta a kérdést, azóta csak stabil talponállókat engedélyeznek.
Mindenkinek megvannak a bejáratott helyei, nekünk az egyik kézenfekvő választás az Albertina és az Operaház között álló Bitzinger Würstelstand, ahol mindig nagy a pörgés, friss a kolbász, lehet bámészkodni, és akár késő este is ehet az ember egy falatot. Ideális hely egy könnyű ebédre egy nagy séta után a Burggartenben.
Ha februárban százágra süt a nap, akkor el kell dobni kaszát-kapát, és ki a szabadba. A Burggarten oldalában, a Pálmaháznál is tucatnyian élvezték a hirtelen jött napsütést.
A Bitzinger furgonja eszünkbe juttatta az ebédidőt, így aztán felsétáltunk az Albertinához. A felső terasz remek panorámát kínál. Ferenc József császár lovasszobra is innen tekint méltóságteljesen az Operára és az Albertinaplatzot körülvevő többi épületre.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
