Anya, nézd! blog

Fél éve még olyan távolinak tűnt, hogy kimondja: anya. Fél éve még olyan hihetetlen volt, hogy egyszer kézen fogva megyünk a játszótérre. Fél éve még el sem tudtuk képzelni, milyen lesz ő teljes fogsorral. Lölő már másfél éves.

Hurrá, újra nyaralunk! Idén nem kapkodunk, idén inkább pakolászás közben zoknikkal kergetőzünk, kemény munkával összeállított listát keresünk, majd találunk meg összefirkálva a szennyestartóban. Mert idén is kell a lista utazás előtt, sőt, még inkább kell a lista, mert anya feje nem káptalan.

Anya kirakózik, apa is, de ő a puzzle-darabokkal még varázsolni is tud. Anya a habtapit azért fekteti a földre, hogy kis csemetéje fel ne fázzon, apa is, de ő még bunkert is tud belőle építeni. Anya cuki, apa is, de ő azért mindennél cukibb.

Mindent a maga szezonjában! – most, felnőttként, anyaként értettem meg azt, hogy miért is olyan jó, ha szezongyümölcsöket és–zöldségeket fogyasztunk. Mit érdekelt engem, mikor mit „kell” enni?! Most viszont járom a piacot, tapintok, szagolok, majd boldogan sütök-főzök. Igazán finomakat, kedvenceket.

Ijesztő jégkocka és még félelmetesebb porcicák? Puszidobás, szeretgetés és felnőttes kopogás az ajtón? Szó se róla, jó pár olyan dolog van, amely arról árulkodik, hogy az a kicsi bizony már nem is olyan kicsi!

Nő, mint a gomba, szóval, a Lölő-ruhákból sosem elég! Nálunk családi program a babaholmik vásárlása, ráadásul a beszerzéshez remek módszereink vannak. Mi aztán tényleg tudjuk, hogy kell olcsón jó, szép és különleges cuccokat vásárolni. Így, nézd csak!

Annyira csodálom Lölőt, ahogyan játszik! Olyan hihetetlen érzés látni azt, ahogyan felfedez, ahogyan rácsodálkozik valamire, ahogyan örül valaminek. Ami, lehet, hogy ugyan csak egy teásdoboz, de abba éppen belefér a lila kislabdája. Most még tényleg nem a méregdrága a jó játék, naná, hogy nem!

Csütörtökön még nem, pénteken már igen – nagyjából tényleg ennyi volt a dackorszakba lépés, ami Lölőnek és nekünk, Lölő szüleinek is az első. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy honnantól is kell számítani azt az első fél évet, ami olyan nehéz?!

Dackorszak: íme, az első felvonás!

Oldalak