NotKansas blog

Hua Hintől nyugatra, a myanmari határ mentén van ez a vadregényes nemzeti park – amikor jöttek a barátok, megtöltöttünk egy taxit és útnak indultunk. A taxiban kényelmesen hat ember fér el, mi kilencen voltunk, így vágtunk neki az egy órás útnak – hegyen-völgyön át.

A házunk egy óriási telken áll, sok kis különálló házzal, külön kis előkertekkel. A miénkben csak Frangipáni fa áll, virágját hawaii rózsának is nevezik – ebből fűzik ugyanis a híres hawaii virágfüzért.

Imádjuk a szaunát, télen rendszeresen látogattuk otthon és gondoskodunk róla, hogy akármilyen rövid időre is megyünk haza, egy alkalom minimum beleférjen. Na de szaunázni Thaiföldön? Sokáig eszünkbe sem jutott. Megszokni azt, hogy tulajdonképpen mindig folyik rólad a víz eltartott egy darabig.

Thaiföldön szinte alapélelmiszernek számít a kókusztej, a kis sarki bolttól kezdve mindenhol kapható, a tescóban persze sajátmárkás is. Első reggelink mellé mi is kókusztejet szürcsöltünk, aztán ez került a zabkásába és a kávéba is. Utóbbi szinte kávés sütinek számít, olyan lágy és krémes lesz tőle. No, de, mi ez a kókusztej és mit kezdenek vele a thaiok?

A gondosan megtervezett programunk ott ugrott kútba, hogy kiderült, Gili Air nem egy fél napos kaland. Persze a sziget megvár és mi visszatérünk, de első, rövid látogatásunk most csak Baliról szól. A negyedik nap béreltünk egy autót sofőrrel, kb. 15.000 Ft volt nyolc órára.

Amikor még irodában dolgoztam és jött a tél, mindig elképzeltem magam a tengerre néző koktélbáromban. Nádfedővel, hullámok zajával, finom homokos parttal és végtelen óceánnal. Télen rendszerint elegem volt mindenből, a hideg és a sötét magával rántott, ilyenkor gyakran mondogattam: hagyjuk a francba az egészet és menjünk Balira!

Bali felé vezető utunkon választani kellett: vagy Bangkokban éjszakázunk mielőtt felszáll a gépünk vagy szingapúri átszállással érkezünk az Istenek szigetére. Győzött az utóbbi, Szingapúrban még úgy sem jártunk. A gép este fél hétkor letesz, nagyjából egy óra múlva már be is emigráltunk a szigetországba. Ugyan csak ötkor indulunk tovább, de taxira nem akarunk költeni Délkelet Ázsia legdrágább országában, tömegközlekedéssel még éjfél előtt vissza kell indulnunk a reptérre. Maradt bő négy óránk, nézzük, mi fért bele!

Leesett a hó is, és bár ez is szép, mi inkább a tengerpartra voksolunk és tudjuk, hogy nem vagyunk ezzel egyedül! Gyere velünk a nyárba, irány Hua Hin! Az előző részben megízleltük az első thai fogásokat, a partról figyeltük a fel-le cikázó kájtosokat, etettünk majmot és elefántot. Most pedig tovább folytatjuk a kirándulást, ha érdekel, mi vár a thai nyárban, olvass tovább!

Oldalak