Szerelmes versek romantikus estékre
Egy kis romantikára vágyunk? Nem kell más hozzá, csak pár gyertya és egy verseskötet. Nem találjuk a megfelelő szavakat a másik iránti érzéseink kifejezéséhez? Hagyatkozzunk a költőkre, akik csodálatos, szerelem ihlette poémákat írtak.
Ahány két különböző személyiség alkotta szerelmespár van, annyifajta szerelem: vannak, akik között lángol a szenvedély, mások csendes szeretetben élnek egymás mellett, vannak, akik ölik és ölelik egymást, mások között egy hangos szó nem esik, vannak, akik minden percüket együtt akarják tölteni a másikkal, másoknak szükségük van egy kis egyedüllétre, párjuk nélkül eltöltött időre. Akármilyenek is a mi érzelmeink, a mi kapcsolatunk, keressünk, s megtaláljuk majd azt a költeményt, mely a mi helyzetünkre illik, mely tökéletesen kifejezi érzelmeinket, elmondja, ami a szívünkben lakozik.
Shakespeare szonettjei
A szonett a reneszánsz kor népszerű lírai műfaja volt, az Erzsébet-kori költők nagy része, így Shakespeare is létrehozott műveket ebben a műfajban. A reneszánsz mester szonettjei két részre oszthatók, az egyik csoportba azok tartoznak, melyek a szépséges „szőke férfihoz” szólnak (abban a korban a nagyra értékelték férfi barátságot), a többi mű megszólítottja a titokzatos „fekete hölgy”. Felmerülhet a kérdés, hogy kik is valójában a versekben felbukkanó szereplők, azonban a szonettek életrajzi olvasata félrevezető, mert a költő a művekben felvesz egy szerepet, a lírai én szólal meg bennük, aki nem azonosítható a szerzővel. Shakespeare szonettjeinek sorai kifejezik a kifejezhetetlent, a szerelem belső feszültségét, a szeretlek és gyűlöllek paradox drámáját. A 75. szonett a szerző egyik legszebb szerelmi vallomása (igaz, egy férfihez):
„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.”
(Szabó Lőrinc fordítása)
Júlia-versek
Petőfi költeményeiben a családi boldogság, a férj felesége és a feleség férje iránti szeretete jelenik meg. A költő feleségéhez, Szendrei Júliához írt versei közül a Szeptember végén a legismertebb, melyben a szerelmes ember kétségei öltenek testet:
„Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?”
A Minek nevezzelek? című alkotás a szerelem nagyságát érzékelteti azáltal, hogy az érzelmek kifejezéséhez méltó lexémák megtalálását, a szeretett nő szavakkal történő leírását nehéz feladatként tünteti fel.
Ady és a szerelem
A Léda-versekben a költő őszintén vall a szerelem ambivalens érzéséről, a két fél közötti küzdelemről, a másik megsebzéséről és a szerelmi önzésről. Egy zaklatott szerelem történetei ezek a művek. A Héja-nász az avaron című költeményben a két madár a szerelmesek viaskodásának, a két erős egyéniség nyugtalan viszonyának szimbóluma:
„Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.”
Az Elbocsátó, szép üzenet és a Valaki útravált belőlünk című versek egy szakítás dokumentumai, de még utóbbiban az egykor izzó szerelem elmúlása miatt érzett fájdalom jelenik meg, a másikban egy megbántott és kegyetlen férfi szólal meg a gőg, a gyűlölet és a megvetés hangján.
A költőnek élete alkonyán része volt egy egészen másfajta szerelemben is, a Csinszka-versekben az egymást tépő lázas szerelem helyét a csendes és megértő szeretet veszi át.
József Attila: Óda
Ez a mű az irodalom talán egyik legszebb szerelmes költeménye, melyben felidéződik a szeretett nő képe, s ez egy szenvedélyes vallomást vált ki a lírai énből. Megjelenik a versben a szeretett lénytől való elszakadás félelme, s a szerelem, mely az ember egész lényét átjárja, de még az idő végtelen folyamatainál és a tér örök jelenségeinél is végtelenebb és állandóbb. Példanélküli irodalmunkban a nő fiziológiai lényének leírása a műben: a női test szervrendszerében a költő az egész univerzum harmóniáját mutatja be.
„Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.”
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
