Klasszikus aranygaluska diétásan - Itt az alakbarát verzió!
Aranygaluska diétásan? Nem kell megijedni, így is legalább annyira finom, mint az eredeti! Szerzőnk, a MásTészta blog szerkesztője máris megosztja velünk remek receptjét!
Alakbarát verzió
Klasszikus recept következik, mely a diószezon kellős közepén általában népszerű módja az őszi-téli szénhidrátok és zsírok gátlástalan belapátolásának. Kivéve, ha MásTészta módon állsz hozzá a dolgokhoz! Drága (nagy)anyáink megtanították, hogyan készítsük a klasszikus aranygaluskát. Ezt most felejtsük el, és csináljuk úgy, ahogy ők biztos nem tennék! Zabliszttel dúsítva, proteinnel megszórva, no és a vajat és a cukrot is megbotránkoztató módon kispórolva…
Előre is szólok, mielőtt bárkit is rosszul érintene a hír: a mi galuskánk nemcsak eltérő hozzávalókkal, de más módszerekkel is készül mint az eredeti társa. Viszont ha túltesszük magunkat ezen az apróságon, akkor cserébe egy olyan idő- és alakbarát verziót kapunk kézhez, melynek tutira van létjogosultsága minden rohanó vagy épp nyújtást-gyúrást-szaggatást messziről sem ismerő konyhai két ballábas diétázó recepttárában!
Hozzávalók a tésztához:
- 60 g zabpehelyliszt (darált zabpehely)
- 30 g vaníliás protein
- 80 g zsírszegény krémtúró
- 1 tojás (M-es) + 1 tojásfehérje (no para, kelleni fog a sárgája is, tehát ne hajítsd a kukába)
- 5 g instant élesztő (vagy 1 tk szódabikarbóna)
- 80 ml langyos víz
- édesítő ízlés szerint
- + darált dió diéta-ízlés-készlet szerint (nálunk kb. 50 g volt)
Elkészítés
Az aranygaluska finom, de kissé pepecselős munka... ráadásul a zsiradék kispórolásával hiába formázunk nagy reményekkel kis gömböcöket és sütjük meg… olyan száraz végeredményt kapunk cserébe, mely gyerekkorunk galuskájának élményét biztos nem fogja előhozni. (A fulladásos rohamokat annál inkább.) Szóval a két probléma kiküszöbölése végett ismét a mindentudó muffin formákat vetjük be, hiszen a jól ismert kis diós gombócokat miért is ne készíthetnénk el akár ilyen módon?
1. Egy nagy edénybe a lisztet és proteinport összekeverjük, majd a közepére szórjuk az instant élesztőt, és ráöntjük a langyos vizet és kissé összekeverjük egy fakanállal.
2. Beledobjuk a tojás-túró párost, majd az egész masszát csomómentesre kikeverjük.
3. Hagyjuk egy negyed órát pilledni a tésztát, ami természetesen nem fog akkorára dagadni, mint nagyanyáink mesébe illő kelt tésztái, de ezen remélhetőleg mindenki hamar túlteszi magát, ha konstatálja, hogy a végeredmény így is finom, ráadásul nem fedezi három kőműves napi kalória adagját.
4. Szóval ha eljött az idő, akkor előszedjük a szilikonos muffin formákat, és megkezdjük a galuska művelet utolsó pontját: a formába hozást! Vagyis töltést. Egy evőkanál segítségével a muffin formába töltünk 1-1 kanálnyi tésztát, majd megszórjuk a dióval. Mehet rá még egy kanálnyi tészta, és szintén a dió... ezt addig játsszuk, még a mélyedés háromnegyedén túl nem jutunk… utána irány a következő luk.
5. Ha minden hely betelt, akkor ellenőrizd, hogy minden muffin tetejét dió fedi-e, és ha igen, irány a sütő! Állítsd a lángot 170 fokra, és várd ki türelmesen azt a laza 20-30 percet, még el nem nyeri alkotásod azt a szilárd és sült aranygaluska formát, amit szénhidrát megvonástól kopogó szemed már rég nem látott. A megsült muffinokat vedd ki a sütőből és hagyd a formában kihűlni.
A vaníliasodó:
Általában el lehetne intézni az ügyet egy vaníliás fehérjepor sűrűbbre történő kikeverésével… vagy esetleg valamilyen diétás pudingporral, de ezúttal a kimaradt tojássárgáját is hasznosítjuk, és mellette 30 g proteinből, 2 dl vízből, 1 dl tejből és 1 evőkanál barna rizslisztből szép sűrű sodót készítünk kis tűzön, szorgos kavargatás közben. (A sűrűsége protein por függő, mivel a kevert – azaz szója és kazein alapú proteinek jobban fognak sűrűsödni, mint a tejsavó alapúak. Az utóbbi esetben plusz tojássárgával, proteinnel esetleg rizsliszttel vagy szójaliszttel tudod megsűríteni a helyzetet!)