Vágó Réka: Az életemet önmagamért élem
"Imádom a véletlenszerű találkozásokat, szerintem ezek nagyon inspirálóak tudnak lenni..."
Magyarország egyik legelismertebb cipőtervezője vagy. Hogyan indultál a pályán?
Amikor már tudtam, hogy ezt akarom csinálni, nagyon határozott lépésekkel vágtam bele. Sokan szerencsésnek tartanak, hogy már az egyetem alatt rájöttem, mit szeretnék csinálni, pedig én ezt nagyon későnek éreztem. Ha megkérdezel mást a divatszakmában, akkor azt válaszolják, hogy már kiskorukban a Barbie babájuknak varrtak ruhát. Hát én nem. Nálam a kulcs az volt, hogy mindig ki voltam hegyezve a cipőkre. A mai napig emlékszem a gyerekkori cipőimre, anyáéra, a nagymamáméra. Táncoltam és táncolok a mai napig, ez a másik szerelmem, és egy táncosnak nagyon intim viszonya van a cipőjével és a lábával. Elképzelhetetlen, hogy az ne legyen kényelmes és használható. Ez egy szuper kombinációja mindannak, ami engem érdekel. 3 dimenzióban alkotok, divattal foglalkozom, emberekkel foglalkozom, benne van a szakmai és a táncos tudásom is. Ott egy lapos bőrdarab meg néhány műanyag sarok és kellék, és én abból 3 másodperc alatt csinálok egy cipőt. Én ebben vagyok jó. Ha bejössz a boltba, negyed óra alatt fel tudjuk mérni, mi áll jól neked, mitől nem voltak jók idáig a cipők, amik feltörték a lábad. Nekem az a fontos, hogy a cipőm szép lábat csináljon. Hogy jól nézz ki és jól érezd magad abban a cipőben.
Vannak példaképeid?
Van egy amerikai tervezőnő, Beth Levine, aki a férjével alapított egy cipőmárkát az 50-es években. Mindent, amit az akkori technológiával meg lehetett csinálni, ők megcsinálták. Mi már nem tudunk újat kitalálni. Christian Louboutin is az ő tanítványuk volt. Piros dobozban szállították ki a cipőket, amire rá volt írva, hogy minden darabban benne van egy csepp vérük is. Ennyire szívvel-lélekkel csinálták. Kitalálták az átlátszó cipőt, ami abból állt, hogy kaptál egy magas sarkú papucstalpat és egy üveg ragasztót, ráragasztottad a talpat a lábadra, amit este levettél. Elképesztő…
És a magánéletben?
Pásztory Dórit imádom, egy nagyon cuki csaj, aki minden nehézség ellenére annyira bátor és okos. A nagymamám a divatikonom, a mai napig rúzsban, manikűrben csinál mindent: mosogat, piacra jár, kapál, fára mászik. Rengeteg emberrel kerülök kapcsolatba a munkám során, imádom a véletlenszerű találkozásokat, szerintem ezek nagyon inspirálóak tudnak lenni.
Szerinted egy cipő hogyan ad önbizalmat?
Több szempontból is. Nagyon fontos, hogy amikor felöltözünk, jól érezzük magunkat abban, amiben vagyunk. Az kihat az egész napi tevékenységünkre és a teljesítményünkre. Mindegy, hogy ki miben érzi jól magát vagy mennyire divatorientált, a lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben. A cipő azért fontos, mert nem mindegy, hogy egész nap azzal vagy elfoglalva, hogy véresre törte a lábadat vagy kényelmetlen… Volt már valaha kényelmetlen cipő a lábadon?
Persze...
Akkor tudod mennyire rossz, amikor pár perc után meghalsz, és képtelen vagy másra figyelni. Hogyan dolgozol, hogy érzed jól magad, hogy veszel részt egy randin? Ha egy olyan cipőt veszel fel, ami nem csak kényelmes, de személyisége van, mondjuk egy izgi magas sarkút vagy egy színes kis zöld csizmát, akkor a különleges cipőtől te is különlegesebbnek érzed magad. Ezzel nem azt üzened, hogy „én jobb vagyok nálad”, hanem azt, hogy „nézd, én ilyen vagyok!”. Mindenki különleges a maga módján, csak meg kell találnod azokat a kiegészítőket, amik téged definiálnak. Nekem ez a tervezői hitvallásom.
Fotók: Femcafe/Debreczeni Zita
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
