Fejős Éva: Nem vagyok hajlandó a rosszon keseregni!
"Ha valamit nagyon akarsz, és teszel is érte, akkor sikerülhet"
A hozzáállásod, a döntéseid, és persze a könyveid másokat is inspirálnak. Nem ijesztő ez egy kicsit?
Kezdetben kicsit félelmetesnek tűnt. Én például soha nem gondoltam volna, hogy a regényhőseim is hatással vannak az olvasók döntéseire. Aztán kaptam egy levelet egy lánytól, akinek minden vágya az volt, hogy Londonban vezessen egy bárt, de nem tett lépéseket ezért. Aztán elolvasta A mexikói című könyvemet. Ebben a főhős, Galántai Zsófi elindul a nagyvilágba, hogy új életet kezdjen és megvalósítsa az álmait – és a lány arra gondolt, ha Zsófi ezt meglépte, és sikerrel járt, akkor ő, miért ne tehetné ugyanazt. Hiába mondtam neki, hogy ez csak egy regény, ő hajthatatlan volt. Képzeld, mindent feladott itthon, és kiment Angliába. Azóta is kint van, és megvalósítja az álmát, boldogabb, mint valaha. Persze ez egy sikertörténet, ami elsülhetett volna másként is, de azóta egyre több hasonlóról számolnak be az olvasóim. Emlékszem, amikor elkezdtem olvasótalálkozókra járni, anyukám mindig azt mondta, hogy ne beszéljek arról, hogy otthagytam egy remek állást, mert néhányan talán majd követni akarnak, és nem lehet mindenkinek ilyen szerencséje. Én azonban nem tudom ezt kikerülni. Bárhova megyek, szóba kerül ez a téma. Szinte mindenkiben felmerült már: bárcsak megtenném, lehet, hogy meg tudnám tenni, lehet, hogy megteszem? Ezért ma már tudatosan próbálok erőt adni az ilyen döntésekhez. Az én példám azt mutatja, ha egy nagy tervet régóta dédelgetsz, és persze teszel is érte, akkor sikerülhet. Nyilván sok az akadály, lesznek buktatók, nehézségek, mégis sikerülhet.
Kitől tanultál a legtöbbet a pályádon?
Természetesen minden munkahelyemen voltak olyan kollégák, akik sokat segítettek. Nem akarok senkit név szerint megnevezni, túl hosszú lenne a felsorolás. Ha valamit mégis ki kell emelnem, akkor az nem egy személy lenne, hanem egy tevékenység. Szerintem ugyanis a legtöbbet abból tanultam és tanulok, hogy rengeteg könyvet olvasok. Kiadóként én választom ki a külföldi kéziratok közül, amiket megjelentetnék, és az arány olyan, hogy száz kéziratból legfeljebb kettőre mondok igent… Szóval sokat olvasok, de hát az írás mellett ez a másik szenvedélyem…
Nekem úgy tűnik, hogy hiszel magadban, a sorsodban és nagyon pozitívan állsz az élethez. Szoktál elkeseredni?
Nem jellemző, hogy magam alatt vagyok, mert ha valami nem sikerül, akkor mást találok ki, amit megvalósíthatok. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem érnek kisebb-nagyobb kudarcok, sőt, de ezeket sosem kudarcként élem meg, hanem egy szórakoztató utazás mérföldköveiként látom őket. És nem vagyok hajlandó a rosszon keseregni. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, vagy elkedvetlenednék, akkor kutyázom, kávézom a barátnőimmel, beszélgetek a szeretteimmel. Továbbá álmodozni kezdek egy utazásról. Mindegy, hogy összejön-e a végén, vagy nem, de abban a pillanatban sokat segít. Ezenkívül van még egy önsegítő technikám: próbálom tudatosan emlékeztetni magam arra, hogy hálás vagyok. Hálás vagyok, amiért csodás élményekben lehet részem, amiért azt csinálhatom, amit szeretek, hálás vagyok az útért, amit eddig megtettem. Ha megkérdeznéd tőlem, melyik tulajdonságomat kedvelem a legjobban, kapásból rávágnám, hogy mindig, mindenben próbálom meglátni a szépet. Szerintem ez pozitív adottság. Egy biztos, ha valamit meg akarok valósítani, akkor abba fektetek energiát, és élvezem a megvalósítás folyamatát. Muszáj úgy állni az élethez, hogy a dolgok jól mennek. Ha meg valami nem megy jól, akkor keresni kell olyat, amiben jól érzed magad. Az a mottóm, hogy éld jól az életed, és váltsd valóra a nagy álmaidat. Én így teszem, és úgy érzem, boldog vagyok.
Ezt is ajánljuk
Azt gondolod, a sikerre születni kell? Részletesen kifaggattuk a szakembert, vajon van-e ebben igazság vagy bárki elérheti, amire vágyik! Klikk ide az izgalmas interjúért!
Fotók: Femcafe/Debreczeni Zita
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
