„Nem nézhetjük tétlenül, hogy ezek a gyerekek gyógyíthatatlanok” – az izomsorvadással élőkért küzd Gabriella
“A sors rakta a vállamra ezt a zsákot”
Az eredeti szakmája mérnök-közgazdász. Az ott megszerzett tudást és tapasztalatot tudja hasznosítani valahogy az alapítványi munkájában?
Alapvetően azt mondanám, hogy nem, de ez azért nem teljesen igaz. Egy civil szervezetnek, amilyenek mi is vagyunk, rengeteg adminisztrációs tevékenységet kell végeznie. Ebben mindenképpen tudom használni a közgazdász tapasztalaimat. Ezenkívül pedig a rendszerszemlélet is meghatározó ebben a munkában is, illetve a szervezéshez is jól jönnek a korábbi ismereteim.
A mérnöki pályát teljesen a háta mögött hagyta?
Az Intercode Szoftverügynökség Kft.-ben – ami egyébként a Gyógyító Jószándék Alapítványt létrehozta – végzett munkám során is tudtam hasznosítani a tanultakat, valamint 2009 és 2014 között dolgoztam a Műegyetemen is különböző pozíciókban, így ott mindenképpen tudtam a hajdanán megszerzett ismereteket használni.
Mi inspirálja az alapítványi munkájában?
Az igazság az, hogy a sors rakta a vállamra ezt a zsákot. Már a kezdetekkor nyilvánvaló volt számomra, hogy muszáj valamit tenni, nem nézhetjük tétlenül, hogy ezek a gyerekek gyógyíthatatlanok. Az motivál, hogy abban a viszonylag rövid időben , ami számukra adatott, mindent megtegyünk azért, hogy a családok élete egy kicsit könnyebbé váljon.
Mit gondol, milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valaki sikeresen végezhessen segítő tevékenységet?
Elsősorban az empátia és a humánus beállítottság a fontos. Úgy gondolom, hogy nálam a családi indíttatás is alapvető volt. Nagy családban nőttem fel, mindig segítettünk egymásnak, amiben csak tudtunk. De nem hiszem, hogy én bármilyen szempontból is különleges lennék. Több mint 40 önkéntesünk van, akik rendszeresen visszajárnak, foglalkoznak a gyerekekkel, látogatják őket, és ez számukra is örömet okoz.
“Erős maradtam, és csak később sírtam el magam”
Önnek mit jelent a siker?
Számomra a siker az, ha a gyerekeket mosolyogni látom. Meg például az is, hogy már most kapom folyamatosan tőlük a leveleket, hogy mikor lesz a nyári tábor. Jó érzés, hogy ennyire várják. De azt szintén sikerként könyvelem el, amikor látom, hogy egy beteg gyermeket a születésnapján rengeteg olyan barátja és ismerőse köszönt fel, akiket az alapítványon keresztül ismert meg. Ha nem lenne az alapítvány, akkor valószínűleg soha nem találkoztak volna egymással.
Van olyan dolog, amit a gyerekektől tanult?
Igen. Elmondok egy történetet, ami jól példázza ezt. Három évvel ezelőtt egy síbaleset következtében komoly lábtörést szenvedtem. Hetekig nem tudtam járni. Március végén volt a tavaszi családi találkozó, amire természetesen fekvő gipszben is elmentem, kölcsönkértem egy kerekes széket, de nem nagyon beszéltem arról, hogy mi a bajom. Odagurult mellém az egyik srác, átkarolt, és azt mondta: „Gabi néni, magának semmi baja, maga két hónap múlva járni fog…” Éreztem, hogy őszintén meg akar engem vigasztalni. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, egyszer biztosan ő is… Elképesztő élmény volt. Erős maradtam, és csak később sírtam el magam.
Volt olyan pillanat a közelmúltban, amire örökké emlékezni fog?
Segíts te is!
Az alapítvány életéről többet megtudhatsz a Duchenne.hu oldalon. És ha még nem döntötted el, idén kinek adod az adód 1%-át, a Gyógyító Jószándék Alapítvány is egy lehetőség.
Adószámuk: 18109726-1-41
Rengeteg ilyen dolog van… Friss élmény a februári jótékonysági koncert. Jó érzéssel tölt el, hogy világhírű zenekarok, országos hírű énekesek jönnek el hozzánk, és segítenek nekünk önzetlenül. Most például a Budapest Klezmer Band adott fergeteges műsort. Az is rendkívül örömteli, hogy az adakozás mellé a közönség egy színvonalas élményt is kap. Amikor vége lett a rendezvénynek, és rettentő fáradtan leültünk, akkor örültem annak, hogy eredményes volt, és a nyári táborunk finanszírozásához szükséges összeg jórészét összegyűjtöttük.
Az ilyen fárasztó napok után hogyan töltődik fel? Mivel tölti a szabadidejét?
Szeretek olvasni, bár nem nagyon van rá időm. Szeretek kapálni a kertben, de az télen nem lehet… (Nevet.) Mindenesetre a sportok és a természet közeli programok állnak hozzám a legközelebb.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
