Összeházasodtunk Juliskával – Sánta Laci blogbejegyzése

Összeházasodtunk Juliskával. De közben felmerült bennem egy csomó kérdés. Akkor most ez hogy is van? Mikor házasodik az ember? Kinek fontos ez? És legfőképp mitől működik?

Formaságok

Nem értem! Most akkor attól vagyok házas, hogy egy kiscsaj azt mondja: “önök mostantól házasok”? Mitől érzi magát az ember házasnak? Hogy van egy tárgy az ujján? Vagy, hogy aláírtál egy papírt? Hogy egy harmadik (számodra tök ismeretlen) személy azt mondja, hogy házas vagy? Ott álltunk szépen felöltözve egy teremben, egy házasságkötő teremben, tanúk, szülők, anyakönyvezető…

Na jó, menjünk egy kicsit vissza.

Nemrég megkértem a párom kezét. Igyekeztem emlékezetesre csinálni, azt hiszem, sikerült. Hamarosan az is kiderült, hogy Juliska várandós, így úgy döntöttünk, hogy a polgári szertartást megtartjuk a gyermekünk születése előtt, a templomit pedig majd nyáron. Több praktikus oka is van, az egyik az, hogy nem akarok engedélyt kérni, papírokat kitölteni, hogy a kisfiam az én vezetéknevemet viselje. Mert ugye ma az a törvény, hogy ha nem vagytok házasok, akkor az édesanya vezetéknevét kapja a pici, a másik pedig, hogy egy nagyobb esküvő megszervezéséhez idő kell. Abból pedig nekünk most nem volt túl sok. Elég sokat dolgoztam (Hál’Istennek!) itthon is, külföldön is a tél folyamán, így nem volt se időm, se energiám ennek a leszervezéséhez. Szeretnénk megadni a módját a templomi esküvőnek, nem akarom összecsapni. Nem kell túl nagy dolgot elképzelni, de akkor leszek nyugodt, ha nem marad minden az utolsó pillanatra. Szeretek rohanni, szeretek mindent az utolsó pillanatra hagyni, de ez pont nem az az esemény, amit összecsap az ember.

Tehát kitűztük a napot, fölhívtam a kerületi polgármesteri hivatalt, hogy időpontot egyeztessünk, vagy legalábbis információhoz jussunk. Amikor telefonáltam, természetesen nem volt ügyfélfogadási idő, de ezen meg sem lepődtem. A kormányhivatalok és az ügyintézés nem egy olajozott, kézenfekvő és magától értetődő rendszer, így nem ért váratlanul, hogy össze-vissza van az ügyfélfogadási idő. Legközelebb felkészültebb voltam, kinéztem a neten azt az (amúgy rendkívül szűk) időintervallumot, amikor a halandó hétköznapi emberrel is szóba állnak a félistenek, vagyis a hivatalnokok. Siker, már kapcsoltak is az illetékes hölgyhöz. Semmi kecsegtetőt nem tudott mondani, sem az időpontok, sem a szertartás ügyében.

Egyfelől ilyesmit csak személyesen lehet intézni (amit valahol megértek, hisz elképzelhető, hogy csak viccből foglalok időpontot, vagy füllentek a nevemet illetően), másfelől pedig lehet, hogy nem is jó helyre telefonálok. Ugyanis most készül egy törvény (???), vagy nemrég döntöttek úgy a törvényhozók (???), hogy nem kerületi, hanem állami lesz az anyakönyvi hivatal. Így nem is velük kell egyeztetni, hanem nem is tudja kivel, és lehet, hogy akkor januárban nem is lehet esküvőt tartani, illetve nem is azok lesznek a szolgáltatások, mint eddig. Egyszóval semmire nem tudott biztos választ adni. Arra kért, az egyébként nagyon kedves és segítőkész hölgy, hogy egy hónap múlva telefonáljak vissza. Azaz decemberben! Semmi gond, gondoltam, ezen ne múljon.

Így is tettem. Kiderült, hogy lesz átállás, de csak nyáron, és ez alapján semmi akadálya, hogy akkor és ott tartsuk a polgári esküvőnket, ahol akarjuk. Felvilágosítottak a lehetőségekről, mint zenés bevonulás, gyertyagyújtás, zenére aláírás, zenére kivonulás, szülőköszöntés (ma már sajnos nincs versmondás, de régen az is volt) és persze az összegek. Kiderült, egyébként logikus, hogy ha kerületi lakos vagy, akkor kedvezőbbek az árak. Egyébként is el kellett intéznem, hisz közel egy hónapja már az új házban laktunk, hát gyorsan lakcímkártyát cseréltettem.

Természetesen minden konkrétum letisztázása ezek után személyesen történt. Bementünk a Polgár Jenő hivatalba, megkerestük az anyakönyv-részleget és lejelentkeztünk, időpontot foglaltunk, zenét választottunk volna, de egyik sem volt szimpi, így magunk hoztunk. Egyébként ez a rész nagyon vicces volt, mert a munkánkból adódóan nagyon sok előadót ismertünk a választható zenei listából. Sőt, az is feltűnt, hogy az egyik igen ismert férfi énekes nevét rosszul írták! Ciki. Pedig jóbarátod, a Google is ki tud segíteni a bajból bármikor!

A lényeg, hogy mindent elintéztünk, befizettünk.

Az volt a terv, hogy csak szülők és testvérek lesznek ott, hisz a templomi számomra a nagy durranás. Na, erre mindjárt visszatérek.

Fotók: Pödör Mátyás

Oldalak

Szólj hozzá Te is!