Most akkor jó vagyok?
Valami ütős pár mondat kéne ide, hogy biztosra vegyem, elolvasod ezt a blogbejegyzést, de semmi jó nem jut az eszembe. Egy biztos. Valamit megértettem most magammal kapcsolatban, és egyszer azt tanultam, hogy a felismeréseinket szinte azonnal tovább kell adni, hátha másnak is segít. Ezért írok most. Hátha neked is segít!
Először is…
Ugyan régóta nem írtam, de ettől még nem állt meg az élet. A facebookos oldalamon hasítok. Nagyon izgalmas számomra, hogy ma már élő bejelentkezéseket lehet eszközölni a saját oldaladon. Mivel érdekel a műsorvezetés, az interaktív kommunikálás, megpróbáltam összekötni a kellemest a hasznossal. A kollégáimmal szoktam interjúkat készíteni, akikkel együtt dolgozom. Elsősorban a Madách Színház és az Operettszínház művészeivel. Olyan emberekkel beszélgethetek, akiket ugyan ismerek, de gyakran olyat is megtudok, amit eddig nem tudtam róluk, illetve gyakorolhatom a beszédet. Nem is olyan könnyű ám. Ne csak 100 szóból építkezzen a szókincsem, ne öööözzek folyton, ne vágjak az emberek szavába - hát, nem mindig sikerül! :)
Ennek ellenére úgy hiszem, hogy nagyon jókedvű és izgi interjúk készültek már A Nyomorultak, a Fekete Péter, a Macskák vagy épp a most futó Mamma Mia! előadás szünetében. Merthogy ez is egy érdekessége ezeknek a bejelentkezéseknek. Az éppen futó darab szünetében történik a beszélgetés! Legutóbb Détár Enikővel csevegtünk kicsit. Mindegy, nem is ragozom tovább, ha érdekel, kövesd te is az élő bejelentkezéseimet a Sánta László - Hivatalos Oldalon.
De nem az önreklám miatt ragadtam laptopot, bár ez kétséget kizárólag az volt. Egy kis önreklám. Majdnem olyan jól csinálom, mint Kasza Tibi - na jó, nem, annyira azért nem. Nekem csak most kúszott 2000 fölé a követőim száma, ami számomra nagy öröm, és míg az ő bejelentkezéseit pár perc alatt több ezren, az enyémet jó, ha ötvenen követik. Nekem ez is nagy dolog! De ezzel együtt nem ezért csinálom. Vagyis de, egy kicsit ezért is. Na, most látom, hogy ez nem is ön, hanem Kasza Tibi reklám lett - ezúton is azt üzenem Tibinek, hogy taníts mester! Taníts! :)
Na, de a lényeg most jön.
Bár állati fontos, hogy ki mit szól, kinek tetszik, amit csinálok és kinek nem, elindult bennem egy nagyon fontos folyamat! Tudod… eddig sok mindent azért tettem, vagy nem tettem, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Egy rendező, egy igazgató, egy kolléga, egy szerelmespár. Ha egy pillanatra megállsz, asszem te is észreveszed, hogy sok dolgot csak azért mondunk vagy csinálunk, mert azt várják el tőlünk. Esetleg mi magunktól. Legyen egy banális példa! Elvárom magamtól, hogy csinos legyek. Azért veszek olyan tejet, mert ebben csak ennyi meg annyi százalék a zsír, és ha kevés zsírt eszem, nem leszek kövér, ha nem leszek kövér, elfogadnak, hamarabb találok csajt vagy pasit, vagy épp könnyebb megtartani a nagy Ő-t, mert csinos vagyok.
Ha csinos vagyok, könnyebben találok munkát, a munkahelyemen esetleg jobban tudok érvényesülni. Nem mellesleg pedig észrevesznek az emberek. Megnéznek az utcán. És még ha azt is gondolom, milyen gáz, hogy bámulnak, e-mögött az érzés mögött ott lapul az is, hogy jaj, de jó, hogy nem azért bámulnak, mert nagy a seggem, vagy hogy jó, hogy megnéznek, mert ezen a szituáción keresztül megtapasztalhatom azt, hogy fontos vagyok. Megbámulnak, tetszem, tehát jó vagyok. Pedig csak egy tejet vettél… Majd csak figyeld meg!
Tehát jó vagyok… ezt mondtam. Írtam, de most ne kötözködj.
Oldalak
Hirdetés
