Léböjtkúra 3. nap
8:40-kor ébredtem, így a tegnap este félbehagyott A HÍD című sorozat második évad hetedik részének maradék 20 percét befejeztem. (Hát, a végén elrabolták a csajt a kórházból, csak mondom.) Lassan tudatosult, hogy nincs ugyebár citrom, amiért majd le kell szaladnom a zöldségeshez, (ami a kaputól legalább 30 méterre van), hogy még indulás előtt elkészíthessem a cuccot. Tudod, neera… :)
Szerda
Szokás szerint végignéztem az e-maileket, a legtöbb persze spam volt. Utazz, vásárolj. De végre megjött egy olyan levél, amire hetek óta várok. A biztosító!
Több mint egy hónapja kölcsönadtam az autót az egyik barátomnak. Egy fellépésre igyekezett. Az Ifjúság útján haladt a SYMA csarnok oldalsó bejárata felé (a Stefánia út felé), mert ott volt a koncert, amin táncolt. Egy zebrán áthaladva lassítani kezdett, mert balra akart kanyarodni, hogy a SYMA udvarába parkoljon.
Elengedett egy autót, egy Wolksvagent, hogy elkezdhesse a kanyarodást. A másik autó a külső sávban elhaladt mellette (mivel az út három sávos, a Stefánia felé egy, a Kerepesi felé azonban azon az útszakaszon kettő sáv van), a WV megállt a zebra előtt, hogy elengedjen egy gyalogost. A zebra a SYMA kapubejárójától 5-10 méterre esik a Kerepesi út felé. Mivel teljesen egyértelmű volt, hogy a másik autó egy gyalogost engedett el, az én autómmal közlekedő srác elkezdett bekanyarodni a kapu felé. Áthaladt az egyik szembejövő sávon, de mire a másodikhoz ért, a másik autó minden előzetes jel nélkül, hátranézés (!) nélkül tolatni kezdett. Egy másodperccel később aztán nekitolatott az épp a kanyarodásban lévő autómnak. Kiszálltak a kocsiból és a fiatalember, aki a kárt okozta, csak annyit mondott, "bocs, nem néztem hátra..." Tehát elismerte, hogy ő volt a hibás. Emiatt nem hívtak rendőrt sem. Megírták a papírokat, beadtuk, és laza másfél hónap múlva már el is bírálták a biztosítónál az ügyet.
Sajnálják, de a rendelkezésükre álló információk alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ki a felelős, így nem fizetnek.
WTF??? Mi a franc???
Nem értettem, hogy mi az ok. És persze a szűkszavú levelük csak ide vonatkozó paragrafusokat puffogtattak, de semmi konkrétumot.
Olyan ideges lettem, hogy azt hittem szétrobban a fejem! Gyorsan felhívtam a biztosító telefonos ügyfélszolgálatát, hogy ilyenkor mi a teendő. Természetesen nincs se cím, se ügyfélfogadás, se telefonszám... Csak postán vagy e-mailen lehet a kárszakértőkkel kommunikálni, akik elbírálják a káreseteket. Megértem.
Meggyőződésem, hogy nem egy, akár tetlegességig fajuló beszélgetés lenne, ha a károsultak személyesen tudnának találkozni ezekkel a hivatalnokokkal. Persze az is érthető, hogy neki meg az a dolga, hogy minél több esetet szűrjön ki, a legkisebb hajszálba is belekapaszkodva, hogy ne kelljen fizetnie a cégnek. Ez a dolga. De itt, legalábbis szerintem, minden tiszta volt és egyértelmű. Nem értem. Na, mindegy. Nem volt mit tenni, felhívtam azt a számot, amit a sárga-kék baleseti bejelentő lapon a kár okozója meghagyott. Mer' hogy nagyon okosan azt lefotóztam, hogy ha bármi gebasz van, az meglegyen. A fiatalember édesapja vette fel a telefont, Sándor. Bemutatkoztak, elmeséltem neki részletesen, mi történt. Majd a mondókám végén megkérdeztem, hogy a biztosító által kiküldött lapra is azt írták-e, elismerik hogy ők okozták a kárt. Mert hiába adod le ezt a kétszínű betétlapot, a biztosító újat küld, és újra kitölteti veled a saját papírjukat. (Időhúzás 11-es!) Az úriember egyébként nagyon szimpatikus és rendkívül segítőkész (!) volt. Elmondta, hogy igen, természetesen elismerték vétkességüket, nem is érti, hogy mi a probléma. De azt mondta, ezek a piszkos biztosítók mind ilyenek, vele is nemrég egy hasonló dolog történt, elütötték őt motorozás közben, nem adtak neki elsőbbséget, és a biztosító azt hozta ki, hogy nem a látási viszonyoknak megfelelően vezetett, valószínűleg csúszós lehetett az út és túl gyorsan haladt… A lényeg, hogy neki sem akartak fizetni, így ezek után ő állampolgári kötelességének érzi (!), hogy pénteken bemenjenek személyesen egy biztosító irodába, és újra elismerjék, akár írásban a felelősségüket, mert ami jár, az jár! Az ember fizeti a biztosítást, és ezek a piszkos disznók… - mondta tovább, de nem részletezem... :)
De a lényeg, hogy lehidaltam! Álmomban nem gondoltam volna, hogy az úriember, Igazi Úriember! Veszi a fáradságot, és bemegy személyesen… Kész voltam. Ha másért nem, hát ezért megérte, hogy ez elmondhassam mindenkinek, hogy vannak még tisztességes és segítőkész emberek!
Aztán fogtam magam, felültem a motorra és elmentem a “tett helyszínére”, mert meg akartam érteni, hogy pontosan mi is történt. Készítettem is egy fotót azzal a szándékkal, hogy majd ebbe a saját kis kezecskémmel belerajzolom a két járművet, és a felülvizsgálati kérelembe majd jól beleillesztem, csak hogy feldobjam az egészet. :)
Nem tudom, hogy segít-e, vagy ront a helyzeten, de szerintem vicces. :)
Hát így sikerült:
Oldalak
Hirdetés
