"Négy év után nem lehetek szervdonor" - Elképesztő áldozatokat hoznak a légiutaskísérők
Ha szóba kerül, hogy mivel is foglalkozom, mindenki csak a csillogást és a könnyű munkát látja. Még a saját édesanyám is egyszer-kétszer elejtette, hogy nem érti, hogy miért vagyok fáradt, hiszen kevesebbet dolgozom, mint egy átlagember, nincs okom panaszra. Na én ilyenkor kapnék sikítófrászt. És hiába magyarázom ezt bárkinek, aki nem repült életében, nem tudja miről beszélek.
Először is, olyan nincs, hogy bioritmus
Aki egészségtudatosan él, tisztában van azzal, hogy az emberi test úgy működik a legjobban, ha beáll egy bizonyos rendszerre. Időben lefekszel, éjszaka alszol, reggel nagyjából ugyanakkor kelsz, a 8 órás munkád után belefér még heti 3 edzés, délben ebédszünet, a hétvége pedig szabad, szabadságra is akkor mész el, amikor úgy érzed, hogy na most van szükséged rá. Hát ez a repülős szakmában nem így van, sőt...
Sokszor van az, hogy egy hajnali járat előtt csak forgolódok az ágyamban, próbálok este nyolckor valahogy álmot varázsolni a szemeimre, aztán még hajnal fél egykor is fent vagyok. Reggel 3-kor meg csörög az az átkozott. És legtöbbször így is délután 5-re, vagy 6-ra érek haza, hulla fáradtan, aztán holnap ugyanez. Hat nap zsinórban..