A depressziótól a boldogságig - Így juthatsz el érzelmeid lépcsőjén a szárnyalásig
Előző írásaimban felvezettem, milyen fontos a pozitív gondolkodás, és persze így is van – de jogosan merülhet fel a kérdés: mi van akkor, amikor tényleg valami nagyon nehéz élethelyzetben vagyunk és menthetetlenül a padlóra kerültünk?
Padma - kínai asztrológus, blogger
.webp)
Olykor valóban lehetetlen vállalkozásnak tűnik rózsaszínben látni mindent
És nem is kell ilyesmit megcélozni. Mint már írtam, az erőltetés nem jó út. Ha nagy megrázkódtatás ért bennünket, több időre lesz szükségünk rendezni sorainkat, míg újra szebb színben látunk mindent. De ekkor sem mindegy, hogy pontosan mennyi időre? Egy hét, egy hónap, egy vagy több év esetleg? Netalán hurcoljuk életünk végéig?... Ez a része már sokban rajtunk múlik, és sokat tehetünk azért, hogy hamarabb kisimuljanak lelkünk ráncai. Az alapvetően pozitív beállítottságú ember hamarabb földolgozza a nehéz eseményeket is. Ha viszont dédelgetjük a fájdalmat, akkor sokáig velünk marad.
Hogyan megy végbe az érzelmi skálán történő pozitív elmozdulás onnan, hogy trauma ért bennünket, és depresszióba estünk? Ez a gödör legalja. Nézzük innen a folyamatot, és nemcsak magunkat, de hasonló próbatételen keresztül eső embertársainkat is jobban meg fogjuk érteni.
Tehát az első érzelem a teljes kilátástalanság, az életkedv totális elvesztése, a depresszió. Az ember csak ül, meg sem bír mozdulni, csak néz ki a fejéből üveges szemekkel, és a lelke maga a fájdalom. Ez egy leblokkolt állapot. A sírás, dühkitörés, bosszúvágy már pozitív elmozdulás ehhez képest, akárhogy is, de megindult az energiaáramlás. Természetesen jó, ha nem állunk bosszút, de ha a bosszú vágyában tombol a lelkünk, az most jobb nekünk, mint a depresszió. Ha ez is átdübörgött rajtunk, könnyedebb állapotok jönnek. Eddig ellenálltunk, de most már elfogadjuk azt, ami van – ez lesz az igazi fordulópont. Feléled a halk remény a lelkünkben, és fokozatosan erősödni kezd, míg valamiféle lelkesedés is megjelenik – és így tovább. Tehát az egyes érzelmi állapotokat mindig mihez képest kell nézni, és megítélni – ha egyáltalán ítélkeznénk bárki fölött is – beleértve önmagunkat. Az elfogadás pontjától kezdődően tehetünk igazán sokat azért, hogy minél előbb kijussunk a gödörből.
Miért fordulhat elő egyáltalán ilyen helyzet? Olvasd el a következő oldalon!
Fotó: telegraph.co.uk
Oldalak
Hirdetés
