Anya, nézd! blog

Nem olyan fából faragtak bennünket, hogy mi csak úgy elkenődjünk valamin. Jó-jó, időnként azért vannak kevésbé vidám pillanataink, de valahogy úgy vagyunk ezzel a szomorúság dologgal, hogy nem a mi műfajunk. Inkább nevetünk, kacagunk, röhögünk – magunkon, egymáson és együtt, mikor hogy…

Családunkból jelentjük: szakadunk a nevetéstől!

Nemrég még én voltam a legjobban kiakadva, hogy már novemberben tele minden üzlet karácsonyi holmikkal – az ünnepre oda a varázs! Most meg… November eleje óta, mint egy szorgos kis hangyácska, teszek-veszek, tervezgetek, ragasztok, hajtogatok – készülök a második, „gyerekes” karácsonyunkra.

Nulla energiával keltem, negatívval feküdtem – egyszerűen elfáradtam! Tudod, mennyi időmbe és agyalásomba telt, míg ezt beismertem!? Mármint azt, hogy életem legcsodálatosabb időszakát élve is azt éreztem, nem bírok többet. Van ilyen. És nyugodtan beismerheted te is: neked is van ilyen!

Képzeld, anya is lehet fáradt!

Amikor nyár elején azt ecseteltem, elérkeztünk a dackorszak első felvonásához, hiába kacagtak az idősebb gyermekek anyukái azon, hogy csak majd ezután jön a java, visszakacagtam. Hát, figyelj! Amikor nyár elején leírtam azt, hogy elkezdődött a dackorszak, szerintem nem voltam magamnál…

Nem vagyok varrónő, nem vagyok túl ügyes sem, de azt kell mondanom, a baba, amit készítettem, elég menő! Nincs semmi trükk, egy zokni kell hozzá, tű és cérna, meg egy kis töltőanyag. És egy óra „énidő”, mondjuk akkor, amikor épp alszik a gyermekem.

Nem tehetek róla: nekem az ősz egyet jelent a boldog bekuckózással és alkotással. Mindig is ez volt, de amióta Lölő anyukája vagyok, neki készítek mindent. Most például gyurmát főztem és tárolódobozt öltöztettem kendőbe.

Apuka ki van borulva. Retteg. Hallani sem akar arról, hogy Lölőnek egyszer udvarolni fog valaki. Sőt, el is veszi feleségül. Apuka parázik. Apuka joggal parázik, hiszen a lánya már most, 19 hónaposan talpig nő.

Nem tudok rajzolni. Annyira nem tudok rajzolni, hogy már most zavarba jövök, ha egyszer Lölő arra kér majd, firkáljak neki egy kutyát vagy egy bocit. Van kiút a tehetségtelenségből? Vagy inkább állítsam azt, hogy én tulajdonképpen egy alternatív művész vagyok?

Oldalak